Tisztelt Országos Küldöttek!

Mint arról bizonyára értesültek, az OMVK soron következő küldöttközgyűlése december 11-én lesz. Ez a grémium – Önök – a magyar vadászat parlamentje, amelyben minden országos küldött megközelítőleg 260 vadászt képvisel. Azt szoktatták meg önökkel, hogy ennek a számnak nincs valóságos jelentősége, azonban én abban bízom, hogy a helyzethez illő felelősséggel kezelik majd a szerepüket. Önök nem csak a magyar vadászokat képviselik egy előretolt helyőrségként, hanem a magyar vadászati kultúra hatékony képviseltére is lehetőségük nyílik, évente egyetlen alkalommal.

Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen nem szekértáborok, politikai pártok közti osztozkodásról, különféle személyes érdekek érvényesítéséről kell közösen gondolkodnunk, hanem mindannyiunk közös szenvedélyének, életformájának, a vadászatnak az ügyét képviseljük. Önök független személyek, akiknek egyszemélyes felelősség nyomja a vállát, ezért a véleményük, az ötleteik nem mások tulajdonában vannak. Arra kérem önöket, hogy mindennek tudatában támogassák az alábbi kezdeményezést.

Bizonyára tudják, hogy a parlament – egy salátatörvénynek köszönhetően – megszavazta az éjjellátó keresőtávcsövek általános használatának engedélyezését. E jogszabály lehetővé teszi az ún. monokuláris keresőtávcsövek használatát is, annak ismeretében, hogy ezen eszközök jelentős része a céltávcső elé szerelve éjjellátó célzóeszközként is legálisan használhatóvá válik. Évtizedes tapasztalatunk alapján tudjuk, hogy rengetegen kihasználták már ezt a kiskaput, (kereskedők és vadászok egyaránt) aminek következtében felbecsülhetetlen károkat okoztak az éjszakai „vadászattal”, illetve azzal a jogosulatlan előnnyel is, amelyet más vadásztársak kárára szereztek.

A jogszabály indoklása arra hivatkozik, hogy ennek az eszköznek a használatával nő a biztonság, ráadásul az éjjellátó használata a vad érdekeit szolgálja. Rendkívül cinikus állítások ezek, miután az alig egy hete történt halálos kimenetelű vadászbalesetben az egyik vadásztársunk épp éjjellátó segítségével lőtte agyon a barátját, továbbá önök is pontosan tudják, hogy ezen eszközök használata épp a vad nyugalmát zavarja, ami aligha értelmezhető az érdekeként. Eszközök nem semlegesíthetik az emberi felelőtlenséget, arra azonban jók, hogy a mohóság, az önzés, és a felelőtlenség újabb eszközökkel felvértezve okozhasson immár sokkal nagyobb károkat.

A politikai döntéshozókat tájékoztattam arról, hogy ezzel a jogszabállyal lényegében szabad utat engednek az éjszakai vadászatnak, amivel végérvényesen kiszolgáltatják a vadállományunkat, így a vadnak egyetlen napszakban sem lehet már nyugalma.

Egy igaz vadász sok mindenről megismerszik. Fellép a vad védelmében, (hiszen ki ha nem mi?) önkorlátozásra képes, tiszteli a kultúránkat, megőrzi a hagyományainkat és igyekszik megfelelni elődeink munkásságának. Most egy olyan határvonalhoz érkeztünk, amely más mint az eddigiek. Ha hagyjuk, hogy az éjjellátó célzóeszközök használata (mert a monokulárisok révén erről van szó!) ennek a tudatosan nyitott kiskapunak köszönhetően a mindennapjaink részévé váljon, és egészen minimális erőfeszítéseket sem teszünk annak érdekében, hogy tiltakozzunk ez ellen, akkor nyilvánvalóan innen már nincs megállás, és a mi generációnkra fog rásülni ez a bélyeg.

Önök bizonyára nem tudják, de Semjén Zsolt az ez év júniusában megtartott OMVV választmányi ülésen azt javasolta, hogy az éjjellátó kérdésben döntsenek a küldöttek. Felmerül a kérdés, hogy ez megtörtént-e? Kérem önöket, hogy az alábbiakban támogassanak minket:

• A hétfői küldöttgyűlésen kérdezzék meg, hogy az érdekképviseletek küldtek-e javaslatot a kérdéses törvénymódosításhoz, és ha nem, akkor miért nincs álláspontunk! Már megint miért a hallgatás a stratégia? 

• Tegyék fel azt a kérdést is, hogy Semjén úr javaslatának megfelelően szavazott-e az OMVV és az OMVK elnöksége az éjjellátó használatának ügyében! 

• Tegyék fel szavazásra, hogy a kamara határolódjon-e el a megszavazott módosítás éjjellátókra vonatkozó részétől, és felvegye-e a kapcsolatot a törvényhozókkal a javaslat visszavonásának vagy módosításának érdekében! Amennyiben módosításra kerül a sor, a „binokuláris keresőtávcső” kifejezést javasoljuk. Szeretném felidézni Jámbor László úr, a Vadászkamara elnökének szavait: „..ahol a vadgazdálkodás érdekében szükséges, a vadőrök számára engedélyezhető lehet az éjjellátó és a hőkereső binokuláris távcső, ezen kívül semmi más” (forrás). Felmerül a kérdés, hogyan lett a vadőrökből mindenki, a binokulárisból pedig akár monokuláris is? 

• Ne hagyják, hogy azzal az érvvel próbálják önöket befolyásolni, miszerint ez csak a keresőtávcsövek használatát teszi legálissá, mert mindannyian tudjuk, hogy a valóságban ugyanez a kiskapu tette lehetővé egykor, hogy a céltávcső elé felszerelhető monokuláris keresőtávcsövek keserítsék az életünket. Jól tudjuk, hogy ez az alattomos szabályozás lehetetlenné teszi, hogy az elkövetők lelepleződjenek. Ha nekem nem hisznek, tegyék fel azt a kérdést, hogy a keresőtávcsőnek, és éjjellátó céltávcső modulnak egyaránt használható eszközök birtoklása tilos-e az új Vhr. 75/A§ (2) bekezdése szerint. 

• Bármennyire meglepő, ha Ön éjjellátó céltávcső használó, akkor is érdemes átgondolni, hogy mit fog tenni, ugyanis ennek a helyzetnek a szimbolikája is fontos. A vadászkamarai választásokon a tagság alig 2,5%-a vesz részt országos összesítésben. Ez a tény egy nagyon mellbevágó kritikája a kamarának, amely elsősorban nem az azt vezető személyek elleni kritika, hanem, annak a bizonyítéka, hogy – mint szervezet – marginális szereplőnek tekintik a magyar vadászok a Vadászkamarát. Nem lehet azt örökké megtenni, hogy a tagság maradék 97,5%-ának véleményét (akár a többségit, akár a kisebbségit) figyelmen kívül hagyják. Az éjjellátó körül kialakult helyzet arra ad lehetőséget, hogy világossá tegyük, miszerint a legtöbb esetben nem foglalkozunk azzal, hogy a Medve utcai központban mi történik, de van egy határ, amely után nem fogadható el, hogy kérdéses legitimitású döntésekkel, privát, szűk körben, zárt ajtók mögött megkötött megállapodások alapján döntsenek felettünk. Mi nem biodíszletek vagyunk, hanem azok, akik az ilyen döntések következményeit a „hátukon cipelik”, és még fizetnek is ezért. 

• Végül pedig mutassák meg, hogy nem lehet csak úgy átlépni önökön, és évente egyszer biodíszletnek összehívni a küldötteket, majd párbeszéd, illetve tét nélkül lebonyolítani ezeket a rendezvényeket, megenni az ebédet, majd hazamenni tiszta lelkiismerettel. Nem arra biztatom önöket, hogy személyek, szervezetek vagy a politika ellen emeljék fel a szavukat, hanem mint magyar vadászok, álljanak ki a kiszolgáltatott vadért, és az életünket meghatározó, és átszövő vadászati kultúránkért!

Ha valahol nem húzunk egy határt, akkor hamarosan bármilyen eszköz használata elképzelhetővé válik, hiszen tudják: „Ha lámpa vagy céltávcső lehet, akkor éjjellátó miért nem?” Ennek következtében felmerül a következő kérdés is: „Ha az éjjellátó lehet, akkor mi az ami nem lehet majd?”

Előre is köszönöm a támogatásukat.

Vadászüdvözlettel:
Glück Balázs 

(A fenti nyílt levelet megküldtem az OMVK Területi Szervezetei vezetőségi tagjainak.)