Össze tudunk fogni!

Ez a pénteki küldöttközgyűlés tisztújításának a tapasztalata! Rendkívül büszkék vagyunk a küldötteinkre! Jámbor László 3 érvénytelen szavazat mellett, 131 támogatást kapott, miközben ellenjelöltként Buzgó József 86 szavazatot. Buzgó úrnak ezúton is köszönjük, hogy elvállalta a jelöltséget, így ebben az összefogásban ő is jelentős szerephez jutott sportvadász alelnökként Kovács Sándort 122, Pap Gyulát 98 küldött támogatta. A hivatásos vadász alelnöki jelöltek közül Fodermayer Vilmos 125, Gál Péter 95 szavazatot tudhatott magáénak. 

 

Milyen következtetéseket lehet levonni?

 

Jámbor László

Jámbor úrnak többen is kérdéseket tettek fel, azonban arról a kártérítésről, amelynek összege 7.26 millió forint, és amelyről részletesen beszámoltunk az elmúlt napokban, de nem kívánt érdemi választ adni. Nyilván úgy van vele, hogy amíg nem a bíróságon van, nem is köteles. A helyzet tehát az, hogy Jámbor úr elnökként több mint 1 milliárd forint őre lesz a következő időszakban, de a küldöttek kérése ellenére nem kíván beszámolni arról, hogy ki és pontosan milyen mértékű kárt okozott, illetve hogy elnökként milyen lépéseket kíván tenni a kár összegének megtérülése érdekében. Beláthatja mindenki, hogy ez nem normális. Jámbor úr százmilliókkal dobálózott – amely összeget mi fizettük be, és a kormány hagyott nálunk – ő mégis úgy igyekezett ezt a helyzetet beállítani mintha ezt a pénzt neki köszönhetnénk. Nem értette meg, hogy ez a károkozás – amelyet megmagyarázni sem kívánt –  pont ezek miatt a százmilliók miatt aggaszt nagyon sokakat, amelynek éppen ő lesz az őre a jövőben.

Ennél sokkal több időt szenteltek – Pap Gyulával közösen – annak, hogy engem rágalmazzanak, de erről majd alább olvashatnak részletesen. Jámbor úr kifogásolta, hogy jegyzőkönyv részleteket hoztam nyilvánosságra, és azt állította, hogy kontextusából ragadtam ki részleteket. Önök, kedves olvasók, nem tudják, de a küldöttek számára megküldtem a teljes jegyzőkönyvet, miután ugyanezzel vádolt meg az egyik korábbi megyei elnök is. Mindenkinek volt alkalma eldönteni, hogy igazat írtam-e. Azt hiszem, hogy a szavazati arányok megmutatják, hogy ki mit gondolt erről.

Jámbor úr azt is elmondta, hogy vizsgálják, miszerint jogilag megtehettem-e, hogy ezeket a részleteket közzé tegyem. Nos... álljunk meg a jegyzőkönyveknél egy pillanatra. Egy normális világban természetes lenne, hogy a jegyzőkönyvek eleve publikusak a tagság számára, hiszen egyszerűen nem lehet titkos előttük az általuk választott, őket szolgáló testületek (elnökségi, titkár értekezletek, bizottságok) munkája. Az egyik személyes találkozónk során – ami több mint fél éve volt – Jámbor úr asztalára tettem azt a listát, amin mindazok szerepeltek, amikről Önöknek beszámoltunk az utóbbi két hétben. Azt is elmondtam, hogy ez így nem mehet tovább. Ez a találkozó is pontosan arról szólt, hogy amíg nem muszáj, addig nem kell a szennyest kiteregetni. A küldöttközgyűlésen Jámbor úr megjegyezte, hogy azért nem kíván velünk foglalkozni, mert mi egy maroknyi kisebbség vagyunk. Nos, így kezelte azt a listát is! Pökhendi módon alábecsülve minket, azzal a magabiztossággal, hogy ő itt az Isten, akit elgáncsolni nem lehet. Akkor sem, ha kárt okoz. A mi lelkiismeretünk tiszta. Becsületesen, és amíg lehetett, a konfliktusokat megspórolva igyekeztük ezt a problémát megoldani.

Ami a jogi fenyegetést illeti: Jámbor úr a kamara léte óta a legnagyobb kasszát a markában tartó – a hangulatjavító intézkedéseket (értsd: pénzosztás) uraló – olyan elnök, aki mindamellett olyan rosszul váltotta szavazatokra ezt a helyzetét, hogy tudomásunk szerint a kamara történetének legnagyobb elutasítottságával megválasztott elnöke lett. Ráadásul úgy, hogy egy megye kivételével éppen azok utasították el a legtöbben, akik a legtöbb pénzt kapták. Mindössze 23 szavazón múlott, hogy a székében maradhatott, és ha beleszámoljuk, hogy az állami erdészetek küldöttei nyilván már csak puszta lojalitásból is rá szavaztak(és ez igaz Fodermayer Vilmosra is!), akkor azt mondhatjuk, hogy a vadásztársadalom nagyon markánsan lefektette számára a határokat. Majd meglátjuk, hogy meddig tart ki ez a 23 küldött, ha jogi úton kívánja megakadályozni, hogy a tagság információkhoz jusson, és számára a legfőbb tanulság, hogy az információ áramlását el kell zárni. Egyet mondhatok. A XXI. században élünk, az információs társadalomra senki sem tud pórázt tenni, én pedig hőre keményedő fajta vagyok.

Mi felelősen viselkedtünk, csak alábecsült minket. A jövőben sem kívánunk egy bulvároldalt csinálni a blogunkból, ezért nem áll szándékunkban a jegyzőkönyvekből cikkeket írni. Egészen addig, amíg ugyanilyen természetű és súlyú események nem történnek, és ha igen, akkor nyitottnak mutatkozik a kamara vezetése az ügyek rendezésére. Lépni csak a „szükséges és elégséges” mértékével fogunk, és ha elutasítanak, becsapnak, vagy lebecsülnek minket, akkor fordulunk a nyilvánossághoz.

Tudomásunk szerint Jámbor úr – a kampányországjárása közben –több megyében is azt ígérte, hogy ha nem a teljes jelenlegi vezetést választják meg, akkor le fog mondani, Bajdik úrral együtt. Amennyiben ez igaz, vélhetően ez is csak egy újabb be nem váltott ígéret marad.

 

Pap Gyula, és az ő „önálló estje”

Ahogy azt a bevezetőben leírtam, Pap urat a küldöttközgyűlés leváltotta, és helyette Kovács Sándor lett a sportvadász alelnök, aki a köreinkben nagy tiszteletnek örvend, mert szinte az egyetlen volt, aki a megyei elnökök többségével szemben kiállt a jogszerű működés mellett, és konfliktusokat vállalt. Ezúton is gratulálunk neki a megválasztásához. Számunkra garancia az ő léte a vezetőségben. De térjünk vissza Pap Gyulához.

Biztos voltam benne, hogy miután nem vagyok jelen a küldöttközgyűlésen, egyszer csak ki fog derülni, hogy kiskorúakat rontok meg reggelente, és még álmomban is egy kútmérgező vagyok. Lényegében így is lett. Ezzel tulajdonképp nincs is baj, hiszen ha az ember borsot tör mások orra alá, akkor azok bizony nem szeretik. Hazudozni viszont nem szép dolog! Pláne ha valaki a kamara elnöke vagy alelnöke. Az az állítás hangzott el – Jámbor és Pap urak részéről – hogy 7 millió forint + ÁFA összegben (Jámbor úr már bruttó 9 millióról beszélt) kívántam egy magánvállalkozáson keresztül bemutatókat tartani az iskolákban. Az összeg természetesen hazugság, ráadásul a részleteket hogy, hogy nem, elhallgatták. Igyekszem rövid lenni.

Összesen 5,977,000Ft +ÁFA összeget kértem az iskolai bemutatókra. Ennek az összegnek egy része eszközökről szól (pl. kihangosítás), amelyeket csak azért tettem bele, mert úgy gondoltam, hogy talán a pályázat kapcsán a megyének szüksége lehet rá, és még örülni is fognak, hogy ennek apropóján a megyei kamara eszközökkel gyarapszik. Majd a tételsor végére megjegyzésként ezt írtam: „A kamara tulajdonába kerül.”. Ezt követően Pap Gyulát tájékoztattam arról is, hogy amennyiben nincs szükség ilyen eszközökre természetesen kihúzom a pályázatból. Az iskolai bemutatók alkalmankénti ára 145,000Ft+ÁFA, amely négy vadászati mód bemutatását jelenti. Agarászat, solymászat, elöltöltő fegyveres vadászat, vadászíjászat. Ezek nagy eszköz-, és apparátusigényű bemutatók, amelyekhez vesszőfogókat, agárfuttatót, íjakat, solymászmadarakat és kiképzett kutyákat kell biztosítani. Aki valaha fizetett már vadászati bemutatókért, az pontosan tudja, hogy ez egy rendkívül reális ár.

Az sem igaz, hogy 1 órás előadásról van szó, hiszen maguk a lebonyolítók kérték, hogy minél több időt próbáljak az iskoláknál szerezni, mert amellett, hogy fizetünk érte, az elkötelezettség bennük is megvan, és az sem számít, ha ennek a duplája időt tudunk a gyerekekre fordítani, és ezért semmiféle plusz költséget nem kérnek. Azt szeretnénk, ha hozzánk méltó, látványos programokkal tudnánk ezt a 3000 gyereket elkápráztatni.

Az „Ismerd meg a vadászokat” elnevezéssel is van egy kis problémánk, de elfogadjuk, hogy végül ez lett. Mi a „Légy vadász” szemléletet szeretnénk képviselni, amire Pap úr azt a választ adta nekem, hogy ő nem támogatja azt a törekvésünket miszerint a vadásztársadalom mind nagyobb mértékű növekedése célként legyen megfogalmazva. Én erre elmondtam, hogy miután a kamara bevételei annak arányában változnak, hogy mekkora a tagsága, ráadásul a vadgazdálkodás több mint 80%-ban van kitéve a belpiaci keresletnek, ez elvében egy hűtlen kezelésnek felel meg. Hogy ez az elitista, pont a fiatalokat kiszorító szemlélet mennyire hasznos, ítélje meg az Olvasó maga.

Kiemelésre került az urak részéről, hogy mindezt magánvállalkozó csinálná. Mióta tud a kamara a saját apparátusával ehhez hasonló bemutatót lebonyolítani? Pap Gyula pontosan tudja ezt, hiszen az általa szervezett vadásznapokon is vállalkozók, pénzért csinálják a programokat, bemutatókat. Elmondtam azt is – pont ahogy a hangoskönyvek esetén, amelyekből egyet amúgy támogatott is a Veszprém megyei kamara – hogy nekem pénzt ne adjanak, csak azokat fizessék ki, akik vállalkozóként megdolgoznak ezért. (Hallottam már, hogy fű alatt kaptam „elhallgatási” pénzt a könyv kapcsán a veszprémi kamarától. Nem feltételezem a szervezetről, hogy feketén tenne ilyet, ezért ha valaki ezt állítja, mutasson már egy számlát, ami igazolja, hogy akár egy fillért is kaptam.) Jámbor és Pap urak tehát rágalmaztak, és azt hitték, hogy ha elkezdenek a nevem mellett milliókkal dobálózni, az majd meggyőzi a küldötteket.

Pap úr hisztérikusan kikelt magából amiatt, mert kiszivárognak jegyzőkönyvek, és régebben egyszer még azt is kifogásolta, hogy előbb tudok meg bizonyos dolgokat mint ő. Ahogy azt már leírtam, biztos voltam benne, hogy nem az lesz a bűnös, aki elköveti a bűnöket, hanem az, aki nyilvánosságra hozza. Ha Pap úr ilyen vehemensen kifogásolja a részünkről gyakorolt felügyeletet, felmerül a kérdés: vajon miért? Aki az átláthatóságtól ilyen hisztérikus rohamot kap, annak vajon mi lehet a megyéjében….?

 

Utóirat

 

Ahogy azt a bevezetőben is írtam, rendkívül büszkék vagyunk a küldötteinkre, akik bátran – egymással előzetesen egyeztetve – világossá tették, hogy nem biodíszletnek szegődtek, hanem önálló individuumok, vagyis méltatlan úgy gondolni rájuk – ahogy azt kamarai körökben meg szokták fogalmazni –hogy „melyik megye kivel van”. Nincs olyan, hogy megye! Emögött emberek vannak, önálló gondolatokkal, és nem birkák, akiknek a vezetője mondja meg, hogy kire szavazzanak. A mostani küldöttközgyűlés visszaadta a hitet abban, hogy mi, vadászok bízhatunk bennük, és számíthatunk rájuk a jövőben is!

És van még egy nagyon fontos tanulsága ennek a napnak. Jámbor és Pap urak is előszeretettel hangoztatják több évtizedes cégvezetői tapasztalatukat. Úgy értékelik, hogy mindez erény, és észre sem veszik, hogy ez maga a probléma. A kamara nem egy cég 65 000 sportvadász, 283 küldött vagy akárcsak 19 megyei elnök alkalmazottal! Egy cégben az alkalmazottak a vezetőik és a tulajdonosok érdekeit szolgálják. Egy érdekvédelmi szervezetben pedig ennek a fordítottjának kellene működnie. A vezetőink legyenek alázatosak a tagság és a vadászat érdekében, érdekképviselet közben ha kidobják őket az ajtón, másszanak be az ablakon! Emellett legyenek megfizetve, és soha többé meg se forduljon a fejükben olyan javaslat, ami a tagságuk életének megnyomorításáról szól. Újabb és újabb regulákat hozni az ellenfeleink dolga. Mi nem javasolhatunk olyat, ami szigorítja, nehezíti a tagságunk életét. Ez elvi kérdés.

Nem hagyjuk önöket cserben. Ugyanilyen határozottsággal fogjuk ismét képviselni az érdekeinket, és a terveinket – az ifjúság ügyét külön kiemelve – meg fogjuk valósítani, mert nem hagyhatjuk, hogy új autókra legyen pénz, a gyermekeinkre pedig ne. Ennek érdekében újabb egyeztetéseket kezdünk a közeljövőben, és igyekszünk – immár lecsendesedve – ismét az együttműködésre fókuszálni, és kevesebb konfliktust generálni. Reméljük, hogy ezúttal már nem fognak becsapni minket.

És végül, de nem utoljára a legfontosabb: az új generáció bejelentkezett a kamarába! Reméltük, de magunk is meglepődtünk, hogy mi lettünk a szikra: megszületett az ellenzék. Talán mi is vétkesek vagyunk abban, hogy április 13-a nem hozott radikálisabb változást, és ha így van, elnézést kérünk mindenkitől, aki bízott bennünk. Talán korábban kellett volna elindítanunk a cikksorozatunkat, talán több ügyet kellett volna előszednünk. De gondoljanak bele: ha mi hárman kis híján elértünk egy ekkora változást, akkor mit tehetnénk még többen…?

A jövőben segíteni fogunk egyfajta ellenzéki összefogást a kamarán belül. Ha újabb kamarai vezetők, tisztségviselők keresnek meg minket, akkor – természetesen az ő anonimitásukat is tiszteletben tartva – biztosítjuk a nyilvánosságot, és ha kell, segítünk a koordinációban. 

"Először figyelmen kívül hagynak, majd kifiguráznak, majd harcolnak ellened, és aztán győzöl."

(Mahatma Ghandi)