Megkezdődött a választási kabaré
- avagy hogy ne mutassunk példát a fiataloknak –
A továbbiakban nem egy cikket, sokkal inkább egy látleletet fognak olvasni. Érdekes lesz, ezt megígérhetem. Annak idején volt egy ígéretünk, ami arról szólt, hogy nem hagyjuk ismét „trükkök százaival” elcsalni a megyei választásokat. Legalábbis a magunk szerény eszközeivel minden olyan résztvevőnek az eszébe juttatjuk, hogy huszonhét éve volt a rendszerváltás, aki azt hiszi, hogy ez a választás is olyan lesz, mint a többi. Nos, elkezdődött... mi pedig, tartjuk a szavunkat.
Mielőtt belecsapunk a cselekménybe, muszáj a kamarai Alapszabály V. fejezet 21. § (3) bek. a) pontját megismerni, amely a küldöttválasztó kamarai osztályok összehívásáról szól. Az itt megválasztott megyei küldöttek választják meg később a tisztségviselőket. Íme:
„az illetékes kamarai osztályt vezető alelnök összehívja küldöttválasztás céljából a kamarai osztály ülését”
Az összehívásnak tehát nincsenek követelményei. Az aktuális megyei vezetés maga választja meg az összehívás módját és az idejét is. Ennek a momentumnak fontos szerepe lesz a továbbiakban.
– Somogy megyei választás 2017. május 26. –
A Somogy megyei kamara – nagyon sok más megyei kamarával együtt – azt a gyakorlatot folytatja, hogy az alapszabály idézett része alapján – az immár kötelező kamarai tagokat – igyekszik elzárni a szavazás lehetőségétől. Pontosabban csak azokat próbálja meghívni, akik az ő jelöltjeire szavaznak. 2011-ben a hírlevelük szerint az alábbi módszert választották. Ez épp nem egy küldöttválasztó osztályülés volt, de a módszer az érdekes, és ezen is joga van minden tagnak részt venni.
Hogy ez az újsághirdetés a Nők Lapjában, a Burdában, vagy a Fülesben jelenik-e meg, azt már nem kötik az orrára a tagdíjat fizetett vadásztársaknak, ahogy a dátumot sem. Egy biztos. A következő hírlevelükben már arról számoltak be, hogy megtörtént a sportvadász osztály ülése. Máig rejtély tehát, hogy hogyan értesítették a tagságot, ami az alapszabály értelmében kötelező. Na de ez elévült, hagyjuk is. Mindezt csak bevezetőnek szántam.
A múlt pénteki választásról szóló értesítés módszere is nagyon tipikus. Sok megye úgy oldja meg ezt a kellemetlenséget – amely a tagság választásokra való buzdítását jelenti – hogy a hírlevelében közlik a küldöttválasztó osztályülés időpontját. Mindez nagyon szép. Az egyetlen probléma az ezzel a gyakorlattal, hogy a hírlevél címzettjei nem találhatók meg a postakönyvben, ugyanis azt egy sima levélküldeményként kézbesíti a posta. A hírlevél tehát a választási értesítő is egyben, amely így követhetetlen lesz. Elég csak annyit tenni, hogy akiről azt szeretnék, hogy részt vegyen a választáson, annak időben feladják a hírlevelet, akit pedig jobban szeretnének házon kívül látni, az „véletlenül” csak a választások után kapja ezt meg. Nem azt állítom, hogy ez így történt most is, de a lehetőség adott. Gondolkodjunk tovább, és döntsenek Önök, van-e ennek realitása.
A pénteki választáson 63 szavazólap volt, és 65 sportvadász küldöttet választottak meg. A Somogy megyei kamara tagsága 3465 fő. Számításaink szerint – levonva a hivatásos vadászokat – a kamarai alapszabály értelmében 65 küldöttet kellett megválasztani. Ez rendben is volna, hiszen ennyit választottak meg. Azonban ugyancsak az alapszabály a következőket mondja:
„"b) a kamarai osztály ülése akkor határozatképes, ha azon legalább a tagnyilvántartás alapján megválasztható küldöttek létszámának megfelelő tag jelen van"
A határozatképesség szempontjából tehát csak a jelenlévők számítanak, márpedig ha 63 szavazólap volt, és 65 küldött a minimum, akiknek jelen kellett volna lenniük, akkor bizony már érdekes a történet. Ha jelen is volt a megfelelő számú küldött, micsoda véletlen kellett ahhoz, hogy pont annyi résztvevő legyen ezen a választáson, mint amennyi küldöttre volt szüksége a vezetőségnek? Gondoljanak bele. Állítólag a 3465 fős kamarai tagságból nem volt még egyetlen fővel sem több, akit a választás érdekelt volna, csak éppen annyi amennyi küldöttre volt szükség. A kamarai vezetést a tagok nem egészen 2%-a választotta meg. Ez olyan, mint ha Pécs városa egymaga döntené el, hogy ki nyerje az országos parlamenti választásokat. És ez ugyanígy megy a legtöbb megyében!
Hogy, hogy nem, a küldöttválasztó osztályülést elfelejtették meghirdetni a kamarai honlapon: se a régi Somogy megyein, se az új, központosított omvk.hu-n. Pedig elég kézenfekvő lenne, ha azt szeretnék, hogy azon a tagság részt vegyen, nem? A szakállas trükkről pedig nem is beszéltem, amely szerint hétköznap, munkaidőben kell az ilyen választásokat megtartani, nehogy sokan jöjjenek el.
Mielőtt a kedves Olvasó esetleg arra gondol, hogy miért kötekedek itt 1-2 fő miatt, arra kérem, olvassa végig a másik beszámolót is, mielőtt azt hiszi, hogy öncélúan vádaskodunk, és döntse el, hogy rendben mennek-e a dolgaink.
– Pest megyei választás, 2017. május 27. –
Szappanopera következik. A kamara alapszabálya egy hónapja változott. Ebben nekünk is van részünk, de sokkal fontosabb az, hogy ez a változás pozitív előjelű. A legfontosabb rész alapján a megyei küldötteket végre tértivevényes levélben kell értesíteni a küldöttgyűlésről, így azt már nem lehet megtenni, amit ma még meg lehet a sportvadász osztályülés kapcsán. Nagyon örültem neki! Felsoroltuk az érveinket, az Elnökség pedig megszavazta. Ez az öröm addig tartott, amíg, kiderült, hogy a Pest megyei vadászkamara – ugyanazzal a kezével amellyel megszavazta az alapszabály módosítását – máris megszegni készül mindezt, ugyanis egy napon tartaná a megyei küldöttválasztást, majd a tisztújítást anélkül, hogy az új küldötteket külön kiértesítené. Ha az ember egy bulvárlapot írna, akkor dörzsölné a tenyerét, és azt várná, hogy eljöjjön a szombat, aztán utána egy olyan szaftos történetet írjon, amitől az olvasó megnyalja mind a tíz ujját. Azonban ezek az emberek nem értenek minket! Arra jutottam, hogy inkább nem idegesítem magam, és mielőtt alapszabályt sértenek, inkább szólok előre, hogy ne tegyék. Talán így felfogják, hogy nem kötekedni akarunk, csak azt szeretnénk, hogy tisztességes választások legyenek. Így tehát szóltam előre.
A Pest megyei kamara megadta a választ a választás napján. Megtartották a tisztújítást. A válaszérv úgy hangzott, hogy miután a potenciális küldöttek között ott vannak a leendő új küldöttek is, tulajdonképp ők így az új küldötteket is értesítették, még akkor is, ha a meghívó kiküldésének időpontjában fogalma sem volt senkinek, kit fognak küldöttnek szavazni. Aranyos, nem? Olyan, mint a meglepetés szülinapi buli, holott lehet, hogy te focimeccset néztél volna ahelyett, hogy tortát majszolsz 30 haveroddal és a családdal. De más is van, amiről megfeledkeztek. Az alapszabály vonatkozó része ezt is kimondja:
„A meghívót – annak mellékleteivel – a területi küldöttgyűlés időpontját legalább 10 munkanappal megelőzően, postai úton – mind a feladó, mind pedig a címzett részéről a későbbiekben is igazolható módon – kell megküldeni.”
Miután a választás napján derült ki, hogy a küldöttjelöltek jó részének a címét sem ismerik – ezért ott helyben kellett ezt az információt beszerezni – aligha tudnának meggyőzni arról, hogy ezeknek a potenciális jövőbeli tisztújító küldötteknek képesek lettek volna „igazolható módon” megküldeni a meghívókat. Mondjuk tehát ki. A tisztújítás alapszabály ellenesen történt! Pedig szóltunk előre. Iskolapéldája ez annak, hogy a vadásztársadalom egy „következmények nélküli” közösség-e.
Még valami. Ha az országgyűlési és önkormányzati választások során tilos a választók szervezett szállítása, „buszoztatása”, a Pest megyei kamarában miért érzik úgy, hogy ez az ő esetükben nem számít, és ízléses?
Akit a Pest megyei választások részletei érdekelnek, itt megtalálja az egyik olvasónk beszámolóját, amely jól mutatja, hogy milyen kutyakomédiává züllik egy szavazás, ha nincs egy szervezetnek választási szabályzata.
Köszönjük, hogy beküldte, és másoktól is köszönettel veszünk vendégposztokat!
Történt azonban egy olyan fordulat is a választás során, amit én pedagógia jelentőségűnek tekintek. Nagy István hivatalban lévő kamarai titkár – látva ezt a kutyakomédiát – a csatározásokat követően úgy döntött, hogy mégsem mond le. Mindez tulajdonképp annak felel meg, amikor az én két szép gyermekem összeveszik, majd tőlem várják, hogy igazságot tegyek, aztán a legjobbnak tűnő választással megkérem őket, hogy fáradjanak a hölgyek a szobájukba, amíg szépen mondom.
Utóirat
Amióta ezt a blogot írjuk, kaptunk olyan véleményeket is, hogy bizonyára mi is csak a saját pecsenyénket sütögetjük. Emiatt a reakció miatt én sosem haragszom, mert a mi társadalmunkat arra nevelték, hogy aki kritizál, az hatalomra is akar törni azzal, hogy letaszítja a „trónról” az ellenfelét. Aztán amikor azt írtuk, hogy mi soha semmilyen vezető pozíciót nem fogunk elvállalni, már lett némi bizonytalanság. Nem értették! Aztán azt is leírtam, hogy mostantól ki ne merjen tüntetni senki, és ha „fenyegetni” akarjuk a másikat magunk között, akkor azt azzal tesszük, hogy „ha nem hagyod ezt abba, veszek neked egy kitüntetést”! Ennek az érvnek általában azonnal meg is adja magát a másik... mert ma már ciki kitüntetést kapni. Ezt követte, hogy közzétettünk egy programot, amit meg fogunk valósítani, tehát munkát vállaltunk. Aztán amikor a pozitív lépések miatt magasztaltuk is a kamarát, akkor már végképp zavar volt az éterben. Nem értenek minket az urak!
Azt a szánalmas kutyakomédiát amit a megyei kamarák választás gyanánt művelnek, úgy teszik, hogy ugyanezek az emberek fognak viszonyítási pontként egy-egy etikai eljárás alatt az érintett megyei vadásznak a szemébe nézni. Ezek az emberek mondják azt, hogy a kötelező kamarai tagságnak köszönhetően végre megtisztulhat ez a szervezet. Ezek az emberek tesznek koszorút Széchenyi Zsigmond sírjára, miközben könnybe lábad a szemük. Ezeknek a megyei kamaráknak a felügyelő bizottságai találnak rendben mindent, amióta csak létezik a kamara. Becsületes dolog azon fáradozni, hogy a tagság regulái nőjenek, miközben ők a demokratikus választások látszatát sem biztosítják a számunkra? Vegye tudomásul az ember, hogy kötelező kamarai tag lett, hogy napirenden van a vadászjegy árának növelése, hogy a megye vadászainak 2%-a döntötte el a sorsát, hogy ez a törpe-kisebbség diszponál a tagdíjaink felett, miközben a választásokat igyekeznek eltitkolni előttünk?
A listás szavazásnak köszönhetően semmi esélye nincs annak, aki nem rendelkezik kiterjedt kapcsolatrendszerrel. Ennek hiányában ugyan ki tudna több mint száz küldöttjelöltet megnevezni például Pest megyében? Önök hányszor olvastak a jelöltektől választási programot? A listás szavazás esetén a programnak semmi funkciója nincs, mert csak az számít, hogy kinek van elég küldöttje. Ezzel az erővel Facebook-lájkokkal is lehetne választást nyerni, ha a Pest megyei kamara nem irtózna minden készüléktől, amiben áram van.
(Már az alakuláskor se kellett a program. Interjú az OMVK első elnökével, dr. Heltay Istvánnal a Vadászlap 1997. december 4-ei számában, elérhető itt.)
Itt a kapcsolatok versengenek egymással, és nem az ötletek! Különösen érthetetlen, hogy azokban a megyékben, amelyekben nincs a jelenlegi vezetésnek aspiránsa, miért nem engedik meg maguknak, hogy látványosan invitálják a tagságot a választásra? Minél többen jönnének el, annál nagyobb legitimitást tudnának felmutatni. Tulajdonképpen kockázat nélkül. Természetesen azért nem teszik, mert a valódi legitimitás nem is cél!
Cinizmus azt mondani, amit szoktak, hogy ha meghirdetnék, akkor sem jönnének többen a választásra. Attól még, hogy érthető módon sokaknak nincs kedve ebben a kutyakomédiákban részt venni, az apátia jövőbeli csökkenésének alapfeltétele a választásokon való részvétel joga. Érthető, hogy amikor a hivatalban lévő megyei kamarai vezetők különösebb szégyenérzet nélkül közlik, ki LESZ az utódjuk – ugyanis az „örökséggel” együtt jár a választáshoz szükséges slepp is – akkor nincs kedve sokaknak az időt fecsérelni erre a cirkuszra. Ez azonban nem ok arra, hogy az immár kötelező kamarai tagokat megfosszák a választás jogától.
Számomra ennek a rendszernek a megváltoztatása is az ifjúsággal kapcsolatos feladatok közé tartozik. Elvégre tehetünk mi bármit, ha cinkkelt lapokkal játszik a vadászati elit egy része. Annyit tudjunk csak jó tanácsként adni, hogy ha menni akarsz valamire, akkor az számít a legkevésbé, hogy mit tudsz, vagy hogy mihez van tehetséged? A pesti választásról egy szem- és fültanú így fogalmazott:
„Úgy éreztem magam, mintha a kommunizmusban lennék. Ha körülnéztem, szinte csak a hozzám hasonló „vén hülyéket” láttam, akiknek a fele még azt hiszi, hogy az pártállamban él. Ez egy olyan választási rendszer, és egy olyan megye, ahol ha létezik is egy új Széchenyi Zsigmond, vagy egy Nadler Herbert, annak így esélye sem lenne... egy Macsek Lajossal szemben.”
Erre nem lehet a jövőt építeni, ezért ez így nem mehet tovább!
Mostantól az összes megyei választást nagyítóval fogjuk átnézni. Az alábbiakat kérjük a kamarától.
- Az osztályülések meghívóját minden esetben tegyék közzé az immár megújult kamarai honlapon.
- Alkossa meg a kamara a választási szabályzatát, amely több köztestületnek már a rendelkezésére áll! Ebben legyen követelmény a választási program, és az előzetes éves, illetve a teljes ciklusra vonatkozó beszámoló.
- Okulva a Pest megyei választásokból, a „szervezett szállítás” (buszoztatás) tilalmát szeretnénk látni a választási szabályok között.
- Az alapszabálynak megfelelően valóban legyenek kétévente tartalmas sportvadász osztályülések.
- Induljon párbeszéd arról, hogy a listás szavazás helyett milyen választási rendszer legyen a jövőben, amely esélyt ad arra, hogy valódi alternatívák álljanak a tagság rendelkezésére!
- A felügyelőbizottságok számoljanak be részletesen a választások eredményéről! Ha nem a felügyelőbizottság, akkor a választásokon résztvevő ügyvéd – akit a kamarai tagdíjakból fizetnek – tegye közzé a nyilatkozatát arról, hogy a választások rendben, az Alapszabálynak és az előírásoknak megfelelően zajlottak!
- Szeretnénk külön megkérni a Pest megyei kamara felügyelőbizottságát, hogy vizsgálja meg a választások törvényességét, és tájékoztassák a tagságot arról, hogy az új küldöttek külön kiértesítésének a hiánya ütközik-e az új alapszabályba, illetve hogy a tisztújító küldöttek mindegyikét igazolható módon értesítették-e az osztályülés időpontjáról!
- A Somogy megyei választáson 63 szavazólapot osztottak ki. Megkérjük a megyei felügyelőbizottságot, hogy vizsgálja meg, az alapszabály értelmében jelen volt-e elegendő sportvadász tag a határozathozatalhoz, és erről tájékoztassa a tagságot! Kérjük továbbá, hogy nyilatkozzon, miszerint megfelelő-e a sportvadász osztály tagjainak a tájékoztatása vagy sem!
- Kérjük, hogy a kamara kezdje el a fiatalítást, de lehetőleg értékalapon, és ne a rokoni kapcsolatokra alapozva (egyes megyékben már történt fiatalítás családi alapon). Ennek módjáról javaslatokat is meg fogunk fogalmazni.
Igyekszünk az összes soron következő megyei választásról beszámolni. Arra biztatunk mindenkit, hogy a saját megyéjében külön kérje, hogy értesítsék az osztályülések időpontjáról, és ha teheti, menjen el szavazni. Várni fogják szeretettel, szendviccsel, üdítővel, süteménnyel.
Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy a kamara kapcsán használt általánosító megfogalmazás óhatatlanul is igazságtalan, hiszen tizenkilenc megyei kamaránk van. Attól a megyei vezetéstől, amely ezidáig is mindent elkövetett annak érdekében, hogy a tagsága minden tájékoztatást megkapjon a választásokról, elnézést kérünk az általánosítás miatt. Az ő munkájukat nagyra becsüljük, és igyekszünk róluk is beszámolni a jövőben, példaként állítva őket a többiek elé.
Nos... a fentiek alapján – azzal együtt, hogy próbálunk gesztusokat is gyakorolni, hogy soha nem állunk egyik versengő fél mellé sem, hogy próbálunk közérdeket képviselni – döntse el a kedves olvasó, hogy öncélúan kötekedtünk-e, vagy sem.
