140 szenvedélyes ember
Ennyi embert mozgatott meg az a négy hagyományos vadászati módot képviselő egyesület a tagjai és szimpatizánsai közül, akik támogatták a 2021-es vadászati világkiállítás F pavilonjában zajló munkát és részt vettek rajta. Óriási élmény volt!
Egy kisebb várost működtetünk 20 napon át olyan szenvedéllyel, hogy sokszor még önmagunkra is rácsodálkoztunk, hogy ez nekünk még megy. Szeptember 25-én mintegy idegenként jelentünk meg a kapuk előtti őröknél, és...
...mint pálinkát osztogató ismerősök hagytuk el ugyanazt a kaput 20 nappal később.
Elfogultan ugyan, de azt kell mondjam, hogy az F pavilonban alkalma volt megismerni mindenkinek, hogyan élnek a magyar vadásztársadalom „szent őrültjei”, a család „problémás” gyermekei. Lassan közelebb az ötven felé úgy tréfáltuk meg reggelről reggelre a solymásztársakat, hogy ránk kellett szólni, mint a gyerekekre. Ezért maradt el például az, hogy lesapkázzuk a grillcsirkét.
Rajtunk kívül több ezer ember dolgozott azon, hogy a látogatók jól érezzék magukat, és élményekkel gazdagodva térjenek haza. Azoknak ajánlom ezt megfontolásra, akik nem célirányos, megérvelt és méltányos kritikával esnek neki ennek a rendezvénynek, hanem indulatvezérelt okból, a politikai csordaszellem szabályai szerint.
A lőterünkön 40 000 lövést engedtek el és 13 000 embernek tettük lehetővé, hogy íjjal tudjanak lőni. Nem mindenkiből lesz vadászíjász, de bizonyára sokak szenvedélyévé válik az íjjal való lövés és talán az is a tapasztalatok közé tartozik számukra, hogy a vadászíjászok kedélyes, humoros, segítőkész emberek.
Ha azt kérdezik, kiket lövettünk, Gombóc Artúr-t kell felidézzük. Lövettünk tűzoltókészülék magasságú gyereket és kétméteres nagypapát is. Széleset, keskenyt, időset, fiatalt, nagymamát ezen felül különféle fogyatékkal élőket. Hallássérülteket, siketnémákat, mozgásszervi betegeket. Éppúgy lövettünk politikust, ahogy valóságshow-szereplőt, vagy hátrányos helyzetű, tehetséges roma gyerekeket. A fene gondolta volna, hogy ekkora élmény egy óvodásnak, ha beletalál a vesszőfogóba és a többiek gratulációja után még a könnye is hullani kezd. Kiderült, hogy a lányoknak a három ujj a húron az tényleg három. Ellentétben a fiúkkal, akiknek ez többszöri próbálkozásra is négy vagy öt.
Ha valaki megnézte a fából készült huzagológépet, világos lett, hogy az elöltöltővel vadászó barátainknál sincs rendben minden agyilag. A solymászbarátaink pedig? Maradjunk annyiban, hogy nagyon úgy néz ki, hogy 20 év múlva is el leszünk látva „patológiás elmebetegekkel”, annyi a fiatal közöttük. Valaki azt mondta, hogy lassan epilálva lesznek és konkrétan elkopnak az agarak a simogatásoktól, ha még ráhúzunk tíz napot.
Nagyon fontos tapasztalatokat szereztünk, és ezekből hasznot kell húznia a jövőnek. Van, amiben rám cáfolt a valóság, és van amiben megerősített. Mindegyik egyformán fontos. Világos, hogy mostanában nem lesznek olyan rendezvények, amik segítségével akár csak megközelíthetjük a fenti számokat, és ennyi emberhez érhetünk el, de azt remélem, hogy lesznek alkalmak ahol, ez a 140 szenvedélyes ember megint meg tudja mutatni, hogy mire képes.
Utóirat
Külön köszönetet szeretnék mondani Németh Balázs kurátorunknak, akinél alázatosabb embert nem ismerek, és akinek időnként tartania kellett a hátát miattam. Köszönettel tartozunk Sánta Ákosnak és Soós Péternek, akik – szegények – belecsöppentek ennyi félőrült közé, és felháborító nyugalommal lesték minden gondolatunkat. Aki a végére marad, az marad meg az olvasók számára leginkább. Ezzel a szándékkal köszönjük meg Zöldi Esztinek, hogy amit nekünk kellett volna megoldani, azt ő már régen megcsinálta. A fenti urakkal közösen állapítottuk meg, hogy: „Én nem tudom mi lett volna, ha nincs az Eszti”. Az íjász fiúkkal üzenjük, hogy ha netán egyszer például CNC forgácsoló szeretne lenni, máris van egy állásajánlatunk.
Én nem vagyok az a látványosan rajongó fajta, és igazából értékesebbnek tartanám a köszönetnyilvánítást Semjén Zsoltnak akkor, amikor – Radnóti szavaival élve – „ennek semmi reális előnye nincsen”. Itt, a potyalesők között nehéz kimazsolázni, hogy ki az őszinte, és ki nem az. De a helyzet objektíven az, hogy az agarászat vagy az elöltöltő fegyveres vadászat a segítsége nélkül ma nem lenne legális vadászati mód, és akkor az egész, amiről ez a cikk szól, nem valósulhatott volna meg. Tehát Neki is köszönjük!
Köszönjük a többi felsővezetőnek is, akiknek a kényszerváltója a display falunk mögött vezetett és ott kerültek ki minket. Valóban nem vagyunk egy egyszerű társaság, de megtűrtek minket, ezért jár a köszönet. A problémát, amiből állandóan a bajunk van, úgy hívják, hogy szenvedélyesség.
A kritikusoknak üzenném, azzal a megjegyzéssel, hogy én magam is állandóan az árral szemben haladok, megsértődött politikusokat, ilyen-olyan funkcionáriusokat hátrahagyva, hogy 5000 ember dolgozott azon, hogy 620 000 látogató jól érezze magát. Azért ezt se felejtsék el a milliárdok mellett méltányosan megemlíteni.
