Őrjöngök. Bevallom férfiasan. Meg fogják érteni. A közelmúltban a vadászkamara elnöksége határozatot hozott arról, hogy a blogunkon elhangzottakra nem fognak válaszolni. Értik? Határozat van rólunk! Ez valamiért fontos volt a számukra. Most azonban, amikor – idézem – „a legtöbb vadászról” válogatott aljasságok ömlenek az egyik rádióból, aztán csatlakozik mindehhez egy újabb közéleti szereplő, aki a maga százhatvanötezres táborát tudja bujtogatni ellenünk, ez a derék szervezet lapít, mint varangy a kasza alatt. Nem hogy egy határozat, de még annyi sem jelent meg, hogy felháborítónak találják mindezt, miközben

a szakmai fórumok mellett még egy fiktív internetes közszereplő, Tibi atya is tiltakozott. Emlékeznek rá, amikor a NAK nekiment egy másik állami cégnek (Magyar Közút Nonprofit Zrt.) Idézem a kommünikét:

„Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke január 16-án levélben, valamint másnap sajtóközleményben szólította fel a Magyar Közút Nonprofit Zrt. vezetőségét, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot a magyar gazdálkodóktól. Mint az elnök fogalmazott: a TV2 Tények január 11-i riportjában a cég szóvivője emberéleteket kért számon a gazdákon, amit a Kamara felháborítónak tart.

...Győrffy Balázs levelére csütörtökön reagált Szilvai József Attila, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. vezérigazgatója, aki a maga és munkatársai nevében elnézést kért mindazoktól, akik sértőnek találták a hivatkozott és félreérthetően összeállított televíziós híradást.”

Higgyék el, én is érzem, hogy lassan olyanná válunk, mint egy szebb ifjú kort megért ember, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe, pontosabban, hogy mi is mindenről azonnal a kamarára asszociálunk. Ugyanakkor természetes, hogy őrjöngök, hiszen abban a tapasztalatban élek, hogy ha a mi vadászíjász tagságunkat valaki ilyen méltatlan támadásnak tenné ki, az megnézhetné magát, és ez nem csak ránk igaz. Sok olyan vadásztársam van, akik a maguk területén, a saját tagságuk érdekében működnek aszerint, hogy ha kidobják őket az ajtón, bemásznak az ablakon. Ugyanis ez arról szól, hogy szolgálatot végzünk. Szolgáljuk a vadászatot, a kultúránkat, a hazánkat, és ezen belül a tagságunkat. Ez egy ösztönös és alázatos magatartás, amit ha valahol, akkor ebben az országban nem azért csinál az ember, mert a vállán hordozza érte majd a tömeg.

Hogy a fenébe ne őrjöngenék?! Most, amikor a saját érdekvédelmi szervezetünk a költségeinket csaknem a duplájára akarja emelni – miután ügyesen elintézték a kötelező kamarai tagságot – alkalom nyílna rá, hogy bizonyítsák a rátermettségüket. Meg kellene mutatni, hogy miért vannak, hogy van értelme jobban a zsebünkbe nyúlni. Lefordítom a választ, ami kimondatlanul is sugárzik ebből a helyzetből: „Nekünk nincs szükségünk arra, hogy népszerűséget gyűjtsünk, hogy bármilyen rátermettséget mutassunk a tagságnak, mert úgyis az lesz, amit akarunk. Mikor volt olyan, hogy nem az történt, amit akartunk? Az elnökség szépen megszavazza, ami mindannyiuk érdeke. A küldöttközgyűlés is meg fogja, mert mi mondjuk meg, ki mire gondoljon. Ezek meg háborogjanak, követelőzzenek. Kit érdekel?” Ahogy Jámbor elnök úr mondani szokta: „Nem kell vele foglalkozni.”

Kész tényként kezelik, hogy januárban nem állítanak ki vadászjegyet, mert akkor az még olcsóbb. Majd februárban kap mindenki legelőször, drágábban. Igaz, hogy a küldöttközgyűlésnek ezt meg kell szavazni, de ez megint egy olyan részlet, amit egyszerűen nem kezelnek kockázatként. „Ez lesz!” Így fogalmaznak. Magyarul a saját érdekvédelmi szervezetünk igyekszik minden utat lezárni afelé, hogy olcsóbban megússzuk, holott ezek szerint annak sem lenne akadálya, hogy pont abban az időszakban adják ki a vadászjegyet, amikor még olcsóbb.

Van olyan vezető kamarai képviselő, aki elmagyarázta, hogy miért nem a tagságnak tartoznak felelősséggel. Így hangzik a magyarázat. Miután a kormány közfeladatok elvégzésével bízta meg a kamarát, az nem a tagság felé tartozik elszámolással, hanem a politika felé. Ez elég világosan leírja, hogy a vadászatok előtt és után, a fórumokon és közösségi oldalakon háborgó vadászok véleményén miért is lépnek át olyan magabiztosan. Mi a szemükben senkik vagyunk. Zavaró tényezők, kellemetlenkedő alakok, akiknek semmi nem jó, és nem akarunk birka módjára lehúzni a WC-n újabb tízezer forintot.