Tűrésküszöb

allatvedok.JPGNapok óta lázban tartja a közvéleményt annak a vadásznak az esete, aki fegyverrel fenyegetett egy vélhetően agaras orvvadászt. Nem lehet vita arról, hogy aki ennyire nem tud uralkodni önmagán, az valószínűleg az egyéb konfliktusait is így intézi. Ezért az ilyen embernek nem lehet lőfegyvere! De hadd árnyaljam egy kicsit a képet, függetlenül a konkrét esettől.

Bárki, aki a vadászokat utálja, a gyenge pontjainkat keresi. Az egyik ilyen gyenge pont a fegyver és a fegyvertartási engedély. Hiszen a fegyvertartás joga kiváltság, és egyetlen meggondolatlan mozdulat egy egész lavinát indíthat el. Büntetőügy, a fegyvertartási elvesztése, vadászjegy bevonása, aminek következtében a vadásztársasági tagság is veszendőbe mehet.

Az utóbbi napokban több vadászatellenes felvételt megnéztem, amelyek mindegyikén jól látható, hogy az ellenségeink egyértelmű célja, hogy elveszítsük a türelmünket. Hogy valamiféleképp a sztereotípiáknak megfelelően viselkedjünk, majd ez felhasználható legyen ellenünk.

Az alábbi film jelenetei mást mondanak egy vadásznak, és mást egy külső szemlélőnek. Amikor a vadásztársunk egy maszkos, gyalázkodó támadóval áll szemben és a földre teszi a fegyvert, mi vadászok tudjuk, hogy ez miért történik.

Védekezni kell például saját magunk ellen is, hiszen valljuk be, embert próbáló rezzenéstelen arccal tűrni az ilyen támadásokat és teljesen természetes, hogy még a legjámborabb embernél is van egy határ, amin túl már nem tudja türtőztetni magát. Ezt a pillanatot várják a gyalázkodók. Az indulatok gyűlnek, és az ember érzi, hogy egy ponton védekeznie kell. Ilyenkor jobb helyen van a fegyver megtörve a földön.

Nagyon fontos, hogy a sztereotípiák ellenében viselkedjünk. Az alábbi filmen az agressziót nem a vadászok viselkedése árasztja. Amikor elérkezik a kényszerű erőszak pillanata, a külső szemlélőben is az fogalmazódik meg, hogy „na most már én is ütöttem volna”. Számunkra ez a fontos. Hogy látszódjék, érződjék, hogy a végsőkig elmentünk, ami a türelmet illeti. Amikor az ellenfél a földre kerül, a vadásztársunk megáll. Elhárítja a veszélyt, majd uralkodik önmagán. Arányosan és mértékletesen. Annak ellenére, hogy valljuk be, igény még mutatkozott volna benne a pedagógiára. 

Nyilvánvaló, hogy amikor a saját vadászterületünkön ránk támadnak, akkor az a tudat, hogy a jogainkat sértik, tovább fokozza bennünk az indulatokat. Érezzük, hogy igazunk van és jogosan felléphetünk a támadókkal szemben. Hogy ennek milyen következményei lehetnek, azt az agaras ügy kiválóan mutatja. Győz a másik. Mi pedig bánkódunk, pedig igazunk van. 

Védekezni jogunk van, de ezt abban a tudatban kell tenni, hogy minden, ami a konfliktus után történik, nekünk kedvezzen. Bizonyos esetekben még szórakozhatunk is, ha a vadásztársak humoruknál vannak egy ilyen lerohanás során. Ezen felül egy orvvadász, vagy egy agresszív aktivista ezerféle eszközzel levadászható. Pl. a Btk. az orvvadászat előkészületét is bünteti. De szóba jöhet szabálysértési bírság, birtokháborítás, kényszerítés, tiltott eszköz birtoklása, életveszélyes fenyegetés, a vadgazdálkodási tevékenység akadályozása stb.

Utóirat

 

Minden ilyen esetnek akkor van némi értelme, ha tanulunk belőle. Ismét kiderült, hogy a hivatásos vadászok felkészítése hiányos, és bizony az állami vadászvizsga tananyaga sem foglalkozik az ilyen konfliktusokkal. Új időket élünk, amelyek új készségeket igényelnek, ezért a jövőben a hasonló konfliktusokra fel kell készülnünk. Szerencsére egy magyar vadász számára az ilyen jelenetek kissé sokkolóak, hiszen a hazai társadalom agyi leépülésben még messze van más országokhoz képest, ami a vadászat megítélését illeti. De nagy összegbe nem mernék fogadni, hogy hátra dőlhetünk. A tűrésküszöb fontos tulajdonság lesz a jövőben, amire kondicionálni kell magunkat.