Megszokhatták tőlünk, hogy a vadászati közélet kapcsán igyekszünk szokatlanul őszintén fogalmazni. Úgy gondoljuk, hogy Önöket – hűséges olvasóinkat – azzal becsülhetjük meg a leginkább, ha mellőzzük a mellébeszélést, hiszen ez amúgy is bőségesen kijut Önöknek a nyomtatott vadászsajtó olvasása közben.

Ha szükséges, konfliktusokat vállalunk, és rendíthetetlenül képviseljük a vadászat ügyét, illetve a magunk szerény eszközeivel az Önök közvetlen érdekeit is. Ezzel a pár sorral szeretnénk szakítani azzal a hagyománnyal, amely mételyként rágja a társadalmunkat, vagyis a közéleti szokásokkal ellentétben tudatjuk Önökkel, hogy mi az igazság a köztünk és a kamara közötti együttműködés kapcsán.

Az elmúlt másfél évnek köszönhetően – amióta létezik a blogunk – rendkívül sok mindent értünk el. A cikkek hátterében sok egyeztetést, hadakozást, és vitát folytattunk le, amelyeknek a mindennapokban, illetve a jogszabályokban is érezhető hatásuk van. Mindezek listáját Önök nem ismerhetik, és ez nem véletlen. Nem törekszünk arra, hogy pozícióba kerüljünk, nem vagyunk politikusok, így az öncélú melldöngetésnek nincs értéke a számunkra. Magunkban örülünk az egyes sikereknek, és nagyon bízunk benne, hogy még sok ilyen lesz. Aztán ha ünnepeltünk egy kicsit, haladunk tovább.

A kitartásnak, és a céltudatos érvelő magatartásnak köszönhetően bizonyos kérdésekben kompromisszum született a kamara és köztünk. Nem szeretnék kertelni. Ez az együttműködés azt jelenti, hogy több kezdeményezésünket anyagilag fogja támogatni a kamara. Készülőben vannak a hangoskönyvek, és – a Maderspach Viktor Oktatási / Nevelés Programhoz kapcsolódóan – az iskolai bemutatók protokollja is. E két program finanszírozása a kamarán keresztül történik majd, mert mindent úgy kértem, hogy pénzhez nyúlnunk lehetőleg ne kelljen. Szerencsére ez az „összekenődés” elkerülhető addig, amíg a Vadászbarka Mozgalom (lásd a fenti Programban) aktív életre nem kel. Tehát az ellenségeinktől némi türelmet kell, hogy kérjek.

Mit jelent ez a helyzet a jövőre nézve? Azokban a kérdésekben, amelyekben közös álláspont alakult ki a kamarával, lojalitást jelent irántuk, és korrekt együttműködést. De semmi esetre sem azt, hogy a kritika teljes mértékben megszűnik, vagy azt, hogy az ötletrohamainktól megszabadulnak! Örülünk annak, hogy részben visszatérhetünk a komfortzónánkba, és végre értelmes dolgokban működhetünk közre, vagyis a hadakozás helyett az értékteremtéssel is foglalkozhatunk.

Bizonyára lesz, aki élvezettel fogja mindezt úgy lefordítani, hogy „megvettek” minket. Ha ez valódi boldogságot jelent, akkor emberbaráti szeretetből még ezt is elviseljük. A többieknek azonban azt szeretném mondani, hogy ránk számíthatnak, ha a vadászat ügyének a képviseletéről van szó, és azt biztosan megígérjük, hogy a jövőben (sajnos) lesz „húzd meg” is, és „ereszd meg is”. Ahogy a helyzet kívánja. A kamarának köszönjük a támogatást. Természetesen, minden vállalt feladatot teljesítünk, és a megállapodásokat betartjuk. Ha pedig kritikus hangnemet ütünk meg, akkor annak oka, hogy a kamaráért haragszunk, nem a kamarára.

Glück Balázs