...immár három órája. Arccal a fa törzsének fordulok, így a hátamon végigfolyik a víz. Szakad emberesen! A szemem sarkából figyelem a szórót. Mozdulatlan vagyok, és közönyösen tűröm, hogy a vízcseppek eljussanak a bőrömig. Jól érzem magam... töprengek... mozdulatlanul. Ha esik, folyton a gyerekkorom…