Legutóbbi posztunk kapcsán megjelentek a Facebook-on olyan hozzászólások, amelyek szerint mi politikai blogot csináltunk a Beírókönyvből, és hát micsoda dolog ez, kéremszépen. Egyik hozzászóló egyenesen a Jobbik hangjának, Jobbikos protestblognak nevezett bennünket.

Tegyük rendbe a dolgokat. Tetszik vagy sem: a vadászatot szabályozó jogszabályok politikusok keze alól kerülnek ki, és politikusok kinevezettjei őrködnek betartásuk felett.

Amikor egy jogszabályt, megszületésének körülményeit vagy alkalmazásának módját kritizáljuk, azzal kritizáljuk az előkészítők gondosságát, a kommunikáció őszinteségét, ezzel együtt természetesen a folyamatban részt vevő politikusokat, hozzáértésüket, tetteiket vagy tehetetlenségüket és mulasztásaikat is. Akkor is ezt tennénk, ha más összetételű koalíció kormányozna.

Az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke a rendszerváltás után mindig politikus volt. A védegylet érdekképviseleti hatékonysága mindig is függvénye volt az elnöklő politikus kormányban elfoglalt formális vagy informális súlyának. És, hogy egészen konkrétak legyünk: soha nem hallgattuk el, hogy Semjén Zsoltnak köszönhető az, hogy a magyar vadászok normális fegyverjogi szabályozás mellett hódolhatnak a szenvedélyüknek. Ha politikai alapú volna a kritikánk, akkor a valós eredményeket is kétségbe vonnánk. Nem tesszük, mert tisztességtelen és céltalan volna.

Amikor a jogtörténeti jelentőségű Vadászati törvényt kritizáljuk, azt nem azért tesszük, mert éjszakánként Kádárral álmodunk, esetleg titokban bontani járunk a déli határt védő drótkerítést. Nem ideológiai szembenállásból, vagy személyes ellenszenvből fakad a kritikai hang, még ha egyesek szeretnének is minket a szoci-libsi-nemzethy radikális kategóriák egyikébe betuszkolni. Kényelmes dolog bennünket politikai alapon szembenállóknak tekinteni, mert így nem kell gondolkodni az általunk leírtakon. Azt is látjuk és értjük, hogy milyen népszerű manapság a politikai billogozás után egyszerűen az adott szekértáborhoz való tartozással magyarázni egy személy aktuális véleményét, mert ilyenkor máris másodlagosak lehetnek a konkrétumok, és pontosan érezzük mi is a bőrünkön, hogy mindez sajnos működik a mai közéletben.

Pedig pont az ellenkezőjét szeretnénk: elgondolkodtatni, ráébreszteni. Persze akinek ez nem kenyere, annak nem kötelező minket olvasnia…