"Kitüntetést visszautasítani nem lehet. Élj úgy, hogy ne kapd meg."

George Bernard Shaw

Az elmúlt években százas nagyságrendben osztottak ki különféle kitüntetéseket a kamara, a védegylet illetve a Vadászati Kulturális Egyesület (a továbbiakban VKE) képviselői. Ön fel tudna sorolni mondjuk öt olyan személyt, akikről egészen pontosan és hosszasan tudná sorolni, hogy miért is lettek gazdagabbak egy fémdarabbal? Ugye nem? Felmerül a kérdés, hogy ha valaki a megbecsülés jeléül felterjeszti a vadásztársát egy ilyen plecsnire, akkor vajon nem tiszteletlenség-e, hogy mindössze két populista mondatot tud róla méltatásként papírra vetni? Lehet persze most is azt mondani, hogy a kitüntetési rendszer méltatlansága, gagyisága is a kamara és a VKE hibája, és ez annyiban mindenképp igaz, hogy asszisztálnak a mostani helyzethez, és nem támasztanak igazi feltételeket a plecsniosztogatáshoz, de sokkal felháborítóbb mindaz, amit a felterjesztők csinálnak.

Pedig – szerintem – gátat lehet vetni ennek.

Ön át tudna venni dagadó mellel egy olyan kitüntetést, amelynél az átadás okát nem, csak a tényét közlik önnel? Esetleg az átadó ceremónia kedvéért a javára írják a nagy plénum előtt, hogy „etikus vadász”, vagy „a szalonkák réme”, amivel tulajdonképp azt mondják a vadásztársak, hogy élményszámba megy, ha ilyen vadászt lát az ember, ezért ez azonnal kitüntetésért kiált.

Egy ilyen megbecsülésnek a célja kétféle lehet. Vagy egy kollektíva a megbecsülése jeléül szeretné a vadásztársát kitüntetni, és ebben az esetben bedobják a pénzt az automatába, aztán megkapják a hőn áhított fémdarabot, vagy egy olyan embert szeretnének jutalmazni, akinek a vadászélete közmegbecsülésre tarthat számot, ezért példaképként van jelentősége a vadásztársadalomban. Mindkét esetben igaz az, hogy a méltatás nem maradhat el! Ettől válik ugyanis mások szemében is megérdemelté a plecsni. Enélkül legfeljebb csak azt az ódivatú szokást követjük, amit annak idején Brezsnyev elvtárs gyakorolt egészen magas fokon.

Ön, aki megkapta valamelyik plecsnit, nem érzi nevetségesnek, hogy a felterjesztői nem tudtak három sornál többet írni Önről, vagy hogy nem tettek közzé semmilyen méltatást azzal a céllal, hogy mások is lássák, Ön mennyire megérdemelte? Önnek elég annyi, hogy felhívják telefonon, és közlik, hogy „Ödönkém gyere a vadásznapra a hétvégén, mert kitüntetünk”? Önnek ettől már dagad is a melle? Feltűnt, hogy Ön a futószalag egyik eleme ott a színpadon? Nem érezné mondjuk jobban magát, ha leírnák a vadászútját, és hosszasan megindokolnák, hogy az elmúlt években pontosan milyen erőfeszítéseket tett a vadásztársaság érdekében, konkrétan milyen eredményeket ért el, és mondjuk mindezt büszkén feltennék a társaság weboldalára, vagy kifizetnék a megjelenés árát az egyik vadászati szaklapban?

Tudom persze, hogy ha ezek a kitüntetések nem dömpingáruk lennének, és ne adj’ Isten tényleg csak azok kapnák meg, akik megérdemlik, akkor például a VKE bizonyára szerényebb költségvetést tudna felmutatni évente, ezért azt hiszem, semmitől nem rettegnek annyira, mint ettől.

Önt – aki plecsnitulajdonos – ki kell, hogy ábrándítsam. A vadászok többségének az égvilágon semmi fogalma nincs arról, hogy ön miért lett kitüntetve, ezért egy percig se higgye, hogy az a fémdarab a megbecsülés jele. Az Ön tettei valójában senkit sem érdekelnek igazán azok közül, akik úgy terjesztették fel minderre, hogy azon a pár fájdalmasan populista mondaton kívül semmi mást nem tudtak közzé tenni érdemei közül. Beláthatja... ez az egész csak egy szánalmas képmutatás.

Ön pedig, aki azon töpreng, hogy kit szeretne kitüntetni a jövőben, legyen annyira úriember, és becsülje meg azt, aki igazán megérdemli azzal, hogy talál egy olyan fórumot, amelyen megosztja a vadásztársa érdemeit másokkal is, mert az igazi ajándék mégis csak a közmegbecsülés, nem pedig egy darab színesfém. Ha pedig ezt megteszi, egy kicsit se érezzen lelkiismeret-furdalást, ha magáért a fémért fizetni kellett, mert így betöltötte a szerepét, és ez a

Ön, aki a jövőbeli áldozat, tegye meg, hogy visszautasítja, amikor meg akarják billogozni, ha mindeközben úgy érzi, hogy csak ki akarják pipálni a nevét a listán, vagy azért akarnak önnek bármit is a mellére tűzni mert Ön az, aki még nem kapott kitüntetést a vadásztársaságban. Ellenkező esetben meglátja... ott legbelül mindig azt mondja majd a kisördög, hogy nem ér ez egy fabatkát sem. Ha pedig tényleg így érzi, higgye el, nem arra lesz büszke hogy átvette, hanem arra hogy visszautasította.

 A vadászati kitüntetésekkel már foglalkoztunk 2016 áprilisában,
a bejegyzés itt olvasható.

Glück Balázs
2016. augusztus 25.