Semjén Zsolt, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke adott egy egyébként érdektelen interjút a minap a Magyar Idők-nek: „Hozzátette: a kamarának nagyobb szerepet szánnak kulturális téren is, terveik szerint a jövőben az OMVK veheti át a hatvani vadászati múzeum fenntartását is.”

Aki egy kicsit is járatos a vadászati közéletben, erre biztosan felkapta a fejét. Mert ugyan a politikailag korrekt beszédmód azt parancsolja, hogy a hatvani múzeumról vagy jót, vagy semmit, ideje volna legalább egymás közt kimondani, hogy a hatvani vadászati múzeum története teljes kudarc. Kudarc volt már a megszületése pillanatában, mert a vadászok soha nem érezték a magukénak. Nyilvánvalóan nem használt a múzeum ügyének az sem, hogy első igazgatója sem volt vadászember, de az sem lehetett véletlen, hogy az ünnepélyes megnyitó után pár hónappal már új igazgató után kellett nézni. Azóta már vagy egy féltucat valódi és megbízott igazgató próbálkozott meg a hamvába holt múzeum feltámasztásával, mindhiába, eközben az intézmény fenntartása idén februártól átkerült Hatvan városától a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft.-hez. Hogy miért? „A két egymáshoz viszonylag közel fekvő, az ország legjelentősebb Grassalkovich-kastélyaiban lévő múzeum a közös üzemeltetésből és látogatószervezésből, az együtt megvalósított pályázatokból és programokból is profitálhat a jövőben – indokolta az eddig a hatvani önkormányzat által működtetett vadászati múzeum átvételét L. Simon László, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkára.” – írta akkor a Magyar Idők.

Nos, mégsem profitálhatott eleget (a múzeum), mert három hónap múlva újabb szakértés vált szükségessé. A Miniszterelnökség a múzeum „szakmai fejlesztési stratégiájához kapcsolódó fejlesztési javaslat összeállításáért” idén májusban 300 000 forintot utalt át a Fekete Berkenye Bt. részére. Nem vicc, tényleg így hívják őket. Honlapjuk ugyan nincs, de az interneten elérhető céginformációk szerint az élelmiszer-nagykereskedelemtől a tolmácsolásig, az ásványvízgyártástól a műszaki tanácsadáson keresztül a napilapkiadásig mindenhez értenek. Illetve mindenhez is. Úgy látszik, hogy a „szakmai fejlesztési stratégiához kapcsolódó fejlesztési javaslat” készítéséhez mégsem annyira, mert most, hét (!) hónappal a fenntartóváltás után meg az OMVK-ra akarják rálőcsölni a hatvani pénztemetőt.

Hogy mibe fog ez fájni a kamarának (vagyis hát nekünk, a tagságnak)? Hatvan városa 2015-ben 280 millió forintokat költött a működtetésre (ebből 150 milliót tettek ki a személyi jellegű kiadások) miközben maga az intézmény csak alig 24 millió forint bevételt termelt. A hiányzó pénzt pótolta a város, meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Csakhogy ha a vadászkamara venné át a fenntartást, nemigen pótolná senki a hiányzó összeget, hiszen logikusan azt mondanák, hogy kapott a kamara plusz félmilliárdot a vadászjegyekből és a vadászati engedélyekből, osszák be okosan, jut abból a hatvani pénznyelő(k)nek is, különben is: így akár a székházkérdés is le lenne tudva egy füst alatt...

Én elhiszem, hogy politikailag kellemetlen bevallani, hogy hiba volt a múzeum megnyitása Hatvanban, és még inkább hiba volt úgy létrehozni, hogy a vadászok véleményére a világon senki nem volt kíváncsi, amikor döntöttek az alapításról. De ezerszer tisztességesebb volna, mint ilyen-olyan háttéralkukon, hasraütés-szerű ötletrohamokon, és korrupciót sejtető „szakértői” megbízásokon felbuzdulva most a kamarára lőcsölni a hatvani csődtömeget. Az a pénz, ami erre elfolyna, máshol fog hiányozni. Mondjuk a vadgazdálkodási alapból, amire szintén várunk egy ideje.