Ezt a képet húsvét vasárnap reggelén kaptam. Balatonalmádi belterületén, kutyák tépték szét. Egy a sok közül. A PM nevű operettpárt javaslata értelmében – amit egészen undorító cinizmussal „állatvédelmi” javaslatnak neveznek – ez a látvány nem érv. A javaslat értelmében az állatvédelem fogalma a házi kedvencek és a vad viszonylatában a kóbor- és szabálytalanul sétáltatott kutyák és a macskák kizárólagos védelmét jelenti, és nem a vadét.

Egy szó nincs ebben a javaslatban, amely a felek közül a legkiszolgáltatottabb védelmét – vagyis a vadét – szolgálná. Nem számít, hogy egy kutya felett képes az ember diszponálni, állatorvoshoz vinni, sőt már ügyvédeik is vannak a házi kedvenceknek a millió állatvédő szervezet mellett. A javaslat értelmében ők felsőbbrendű lények. De maradjunk a konkrétumoknál.

A tervezet értelmében a kóbor kutyát csak a hivatásos vadász lőhetné le vadászterületen (ez az gondolat nem új, itt írtunk erről), Budapest közigazgatási területén belül pedig egyáltalán nem lehetne kutyát lőni, meg semmi mást sem. Először is tegyük fel a kérdést, hogy szakmai szervezetekkel egyeztettek-e. Természetesen nem! Ugyanez a párt ugyanezzel a szájával számon kéri-e az egyeztetések hiányát a parlamentben az ellenfeleitől? Természetesen igen! Meglepő hogy ezt a magatartást a mai politikai életben ők valódi alternatívaként értékelik.

A kérdéses rendszer, az áhított státusszal – nem vadászterületen – ma is működik. Lakott területen például a gyepmester egyedüli joga a kutyák befogása. Működik ez a rendszer különösen egy olyan helyzetben, ahol a lakott területen megjelenő vad évről évre egyre nagyobb problémát jelent? Látszik a képen, hogy nem. Pedig a vadászterületen ez a konfliktus még jelentősebb nagyságrendű, és még nagyobb a tétje.

Ez a javaslat a politikai dögevés kategóriájába tartozik, hiszen a vak is látja, hogy a kutyatartók mögötti szavazati potenciálra utazik. Az alkotók ugyan az állatvédelemre hivatkoznak, miközben elárulják a valódi közönyt, amit irántuk éreznek, és ezzel ismét szembesülünk azzal a cinizmussal, ami egyre nagyobb mértékben felforgatja az ember gyomrát, ha a politikára gondol.

Szabó Rebeka szerint, ha vadászterületen egy kóbor kutya a vadat marcangolja, akkor ebben a helyzetben nem magának a cselekménynek az elhárítása a fontos – amely szerencsétlen vad kínszenvedésének vethet véget – hanem a szemtanú, és a cselekvésre eséllyel bíró vadász státusza a lényeg. Ez egy „ökopárti” javaslat az állatok védelmében. Szól-e a javaslat arról, hogy a Ptk.-ban megfogalmazott kárfelelősség ügyében, amely – Budapest közigazgatási területén belül is – a vadászatra jogosultakra hárítja a vad által okozott egyéb kárt, mi lesz ha nem lehet vadászni? Ők fognak odaállni a háborgó telektulajdonosok elé? Nyilván nem, mert addigra, mire a javaslat következtében újabb konfliktusok születnek, ők már politikai dögevőként lerágták a csontról az összes húst. A vadász egy gyilkos, „ezekért” nem kár, arról nem is beszélve, hogy Semjén Zsolt és Lázár János is vadászik, ergo még a politikai ellenfeleknek is odaüthetünk egyet, ami önmagában minden érvet felülír.

A politika és az állatvédelem mindig ugyanazt az átlátszó receptet szüli. Nem elég odaállni azok közé, akik nagyobb szavazói potenciált jelentenek, a hatás akkor az igazi, ha a másik oldalt ugyanilyen erővel démonizálni tudjuk. Tényleg ennyire ostobák vagyunk? Ennyi mindig elég? Több érdemi munkát végző állatvédelmi szervezetben megvan az a következetesség, hogy a vadat és a kutyákat is egyformán próbálják védeni. Ez a vadászok és az állatvédő szervezetek közti csatározásban legalább szül némi tiszteletet egymás iránt, a konfliktusok pedig az utóbbi időben egyre inkább partneri viszonnyá kezdenek szelídülni. De ezek a pártok vajon tesznek-e feljelentést mondjuk a képen látható esetek kapcsán, hogy kiderüljön, kinek a kutyái marcangolták szét ezt az őzet? Lakott területen a helyi rendeletek is tiltják a kutyák szabadon engedését, tehát nyilvánvaló, hogy valaki részéről szabálysértés történt. Ugye milyen érdekes, hogy a vad védelmében az ilyen PM-féle operettpártok soha nem lépnek? Elmondom, hogy miért. A fenti őz több dologban is hátrányban van. Nincs neve, így ő szóba sem jöhet egyenrangú félként a házi kedvencekkel szemben, nincs mögötte elegendő szavazói potenciál, és ami a lényeg – és az igazi ősbűn egyben – hogy a vadászat Semjén Zsolt felségterületéhez tartozik. Mindez elég ahhoz, hogy a javaslat soraiból áradjon a vad szenvedése iránti közöny, és számukra ez minden indokot tartalmaz ahhoz, hogy egy vadász – aki ismeri a látványt – a vad beleit élve rángató kutya láttán jobb híján a hivatásos vadászt hívogassa, mert a „Bodrinak” a vad élőhelyén is előjogai vannak.

Fogalmazhatunk nyugodtan úgy, hogy ez az egész javaslat egyik szimbóluma lehet annak, hogy milyen aberrációkat képes a politikai érdek szülni. Na de......nem felejtünk.

 Hogy mi a nagyobb állatvédő szervezetek véleménye a kérdésben, azt itt foglaltuk össze.

A vadászterületen megjelenő kutyákkal, a kutyalövésekkel itt foglalkoztunk.

Glück Balázs