Eltelt egy hónap a kamarai tisztújítás óta. Úgy gondoltuk, az a korrekt magatartás, hogy az indulatok lecsillapodása után hagyunk időt arra, hogy Jámbor elnök úr levonhassa  a konzekvenciákat, és egy más típusú szemlélettel kezdje második elnöki ciklusát.

Nézzük, mi történt az elmúlt hónapban. Április 13-án egy komoly figyelmeztetést kapott az Elnök úr, hogy nem a megfelelő úton jár. Sportnyelven szólva az országos küldöttközgyűlés sárga lapot mutatott az Elnök úrnak. Ez a sárga lap olyan erős volt, hogy csak nagy szerencse miatt nem lett piros. Pap alelnök úrnak nem volt ilyen szerencséje, az ő teljesítménye nem érte el azt a szintet sem, hogy a küldöttek többsége újra bizalmat szavazzon neki. Az Elnök úr azóta keresi, kik szavaztak ellene. Segítünk, Elnök úr. Nézzen ki az ablakon, és látni fogja! Gyakorlatilag a fél ország ön ellen szavazott.

Itt már nem egy-két renitens félreszavazóról, örökös ellenzékiről van szó, Elnök úr. Mára már célszerűbb lenne a támogatókat összeszámolni, mert abból van a kevesebb.

Többször hangoztatta Jámbor elnök úr és Pap (akkor még) alelnök úr, hogy ez a blog csúsztatásokat, valótlanságokat közöl, vagyis hazudik. Április 13-án Jámbor elnök úr azt ígérte az országos küldöttgyűlésnek, hogy a tisztújítás után részletesen és tételesen cáfolni fogja az itt megjelent írások tartalmát. Ez azóta sem történt meg. Ki hazudik, Elnök úr? Amikor Jámbor elnök úrék meglátogatták a megyei kamarákat, mindenhol azt mondták, csak akkor vállalják a tisztséget, ha változatlan marad az elnökség. Nos, az elnökség nem maradt változatlan, mert Pap alelnök urat nem választotta meg az országos küldöttközgyűlés (és azon is érdemes elgondolkozni, hogy a másik alelnököt is rendesen megszorongatta az ellenjelölt). Akkor ki hazudott, Elnök úr?

Május 9-én újra kivillant a cukormáz alól a valóság. A vadgazdálkodási alap eddig is sok fejtörést okozott a kamarának. Az alapvető probléma, hogy az alap rossz helyen van a kamaránál. A kamara a vadászok (és nem a vadászatra jogosultak) érdekképviseleti szerve, ezzel nehezen egyeztethető össze, hogy a befizetések szétosztásánál a tagság több mint felének esélye sincs, áttételesen sem, a befolyt összegből, vagy akár áldásos hatásaiból részesüljön. Ugyanis a vadgazdálkodási alap forrásaira egyén nem pályázhat. Ez állandó konfliktusforrás lehet a jövőben. Jámbor elnök úr is érezte ennek a helyzetnek az ellentmondásait, viszont a százmilliók feletti rendelkezésről lemondani fel sem merült, mint lehetőség, ezért egy másik zseniális terv született. Keressünk kabátot a gombhoz. Az Országos Magyar Vadászati Védegyletet (ami gyakorlatilag a vadásztársaságok szövetsége), mindenféle alapszabályi csűrés-csavarással (pártoló tagság) gyakorlatilag beintegrálni a kamarába, vagy úgy újragombolni a kamarát, hogy a védegylet feleslegessé váljon. Az, hogy az OMVV önmagában a vadászati kultúránk része, emellett érdemi munkát végez, az Jámbor elnök urat nem érdekelte, ahogy az sem, hogy 1881-es alapításával az ország egyik legpatinásabb szervezetéről van szó, aminek nem mellékesen a miniszterelnök-helyettes az elnöke már második ciklusban. A cél szentesíti az eszközt, és most a cél a százmilliók szétosztásának kézbentartása. Kovács alelnök úr határozott fellépésének, és két fegyelmező telefonnak köszönhetően úgy tűnik, ez a terv nem fog megvalósulni.

Sok más is történt ebben a hónapban, úgy hírlik, Jámbor elnök úr változatos neveket ad az értekezleteknek, hogy ne kelljen meghívnia Kovács alelnök urat. Ez szánalmas. Sajnos úgy tűnik, az április 13-i figyelmeztetésből nem tanult az Elnök úr. No nem baj, majd fog.