Napi nyolc óra

Ennyi idő áll rendelkezésére az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) apparátusának, ugyanis az apparátus munkatársai a munkájukat főállásban végzik. Ugyanez igaz Pechtol János ügyvezető elnökre is. oreg_batya.pngHűséges olvasóink tudják, hogy nem bánunk kesztyűs kézzel a vadászkamara elnökével, holott ő mellékfoglalkozásként „bűn-űzi” az elnöki tevékenységet. Úgy érezzük, hogy a kamarával folyó hadakozás közben kevesebb figyelem fordítódott a vadászatra jogosultak érdekképviseletét ellátni hivatott Védegylet munkájának megítélésére. Ugyanis jogosan merül fel az a kérdés, hogy ha ennyiféle problémánk van a kamara elnökével – aki kétségtelenül a korábbi elnökökhöz képest fújja a maga passzátszelét, és a maga módján, de legalább működik – akkor miért nem foglalkozunk a másik érdekképviseleti szerv munkájával. Nos, ezt szeretnénk most bepótolni, az alábbi kérdések formájában (jelezzük jó előre: jobb híján egyetlen támpontunk az OMVV honlapja, ahol egyikre se találtunk választ):

  • Az Afrikai Sertéspestissel kapcsolatban – hozzáértők véleménye szerint – nem az a fő kérdés, hogy végigsöpör-e az országon, hanem az, hogy mikor. A Védegylet tett-e bármit is azért, hogy minden megyében a lehető leghamarabb legyen lehetőség a járványvédelmi képzések megtartására, és ne csak az első elhullások után kelljen kapkodni?
  • A Védegylet megtette-e már a lépéseket a biztosítók irányában annak érdekében, hogy a gépjármű-vad ütközések kapcsán a vad elpusztulásával okozott kárt megtérítése része legyen a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnak? Azért kérdezzük, mert Földvári Attila kamarától átmentett főmunkatárs nyilatkozott erről, nem is egyszer.
  • A Védegylet tett-e azért bármit, hogy végre elektronikus beírókönyvet használhassanak azok a vadászatra jogosultak, akik nem akarnak megrekedni a 19. században?
  • A vadhús hazai fogyasztásának ösztönzésére tett-e bármit azért a Védegylet, hogy a sertés- és baromfihúshoz, a tojáshoz és a halhoz hasonlóan a vadhús ÁFÁ-ja is 5%-ra csökkenjen?
  • A leginkább húsba vágó vadkárkérdésben legalább felmerült-e a Védegylet ügyvezető elnökében, hogy a vadkárprotokoll elkészítéséhez szükséges finanszírozásban részt vállaljon, vagy megelégszik a vadászkamara és az agrárkamara közti rejtélyes „együttműködéssel?
  • A Védegylet hivatalos lapja a Nimród. Milyen lépéseket tett a Védegylet annak érdekében, hogy ez a szebb napokat látott vadászújság tartalmában és küllemében is megújuljon? Az kevés az üdvösséghez, hogy nem hagyták, hogy lenyúlja a kamara.
  • A Védegylet mikorra tervezi, hogy a döntéshozó testületeinek munkáját láthatóvá teszi tagjai számára a honlapján? Mert ha a kamarával kapcsolatban jogosan hiányoljuk az elnökségi ülések meghívóinak, háttéranyagainak és jegyzőkönyveinek nyilvánosságát, akkor a Védegylettől sem várhatunk el kevesebbet.
  • Az OMVK vezetése tavaly a választások előtt road show-n járta körbe az országot, azzal az ürüggyel, hogy megtudja, mit szeretnének a tagok. A Védegylet mikor és milyen formában kérte be a jogosultak véleményét, hogy megtudja, mit várnak el a szervezettől a tagok?
  • A kamarával ellentétben a védegylet szervezettsége nem 100%-os. Vajon meg tudná védeni önmagát a mai védegylet vezetése? Képes lenne bárki érveket felsorolni amellett, hogy miért érdemes taggá válnia egy vadászatra jogosultnak, vagy egyszerűen csak a tradíciók miatt tartjuk életben a védegyletet, mert mindenki attól retteg, hogy az ő vezetése alatt omlik össze ez a 137 éves szervezet? 

Utóirat

Amikor a kamarával történő hadakozásunk új szintre lépett, akkor csak úgy áramlottak felénk azok a vélemények, miszerint mi ennek meg annak vagyunk az „emberei”, ennek meg annak adtuk el magunkat. Mindezt szó nélkül tűrtük, és csak csóváltuk a fejünket, amiért ezek az emberek az államszocializmus visszamaradt szövődményei alapján tudnak csak gondolkodni. Így történt ez Pechtol úr esetén is. Hiába mondtam a személyes beszélgetéseink során mindenkinek, hogy minket olyan becsületes vadásztársak látnak el – önzetlenül! – információval, akik egyszerűen csak a vadászat iránti hűségük okán segítenek nekünk, ráadásul úgy, hogy a többség sosem tudja meg, kik tesznek értük a legtöbbet, ehelyett azonnal az érdekszövevények alapján keresték a logikát. Hibásan. Mi nem vagyunk senkinek az emberei! Pechtol úré sem. A vadászaté vagyunk, amely mindannyiunk életét alapvetően alakította és befolyásolja, és úgy érezzük, hogy ennek megfelelő szeretettel és elkötelezettséggel próbáljuk a vadászati közéletet jobbá, becsületesebbé, humorosabbá, tényszerűbbé, logikusabbá, egyszóval komfortosabbá tenni.

Nos... amennyiben az OMVV ügyvezető elnöke úgy érzi, hogy rá külön szabályok vonatkoznak, mert kétségtelenül korrekt kapcsolatot ápolunk egymással, akkor sajnos téved. Vádoltak már meg azzal, hogy miközben a vadászat vezetőit kritizáljuk, aközben fotókon mosolygunk egymás mellett, ezért fontosnak tartom megjegyezni, hogy ennek a blogbejegyzésnek a létét, és azt a szándékot, hogy a védegylet munkáját is górcső alá vesszük, személyesen közöltem az ügyvezető elnök úrral, amit ő nem kifogásolt. Rosszindulat bennünk nincs, ezért nincs rá szükségünk, hogy alattomos magatartást tanúsítsunk. Az a mérce, amivel mérünk, azonos azzal, amivel saját magunkat is mérjük. Magunkat, akik ezért egyetlen fillért sem kapunk és nem is fogadnánk el, miközben a rendszer résztvevői fizetést, vagy tiszteletdíjat kapnak. Mindezek következtében azt kérjük, hogy az OMVV-re fordított anyagi terhek, a rendelkezésre álló napi nyolc óra arányában legyen kézzelfogható mindaz, amit ez a szervezet tesz a vadászatra jogosultak érdekében.

A mi szabadidőnk is véges, de fontos, hogy ne csak háborogni tudjunk a kamarával szemben, hanem méltányosak is tudjunk lenni, ezért a jövőben az OMVV munkáját is szorosabb figyelemmel fogjuk kísérni. Sem a dorgálással, sem a dicsérettel nem késünk majd. Már ha lesz rá okunk…

Glück Balázs / Fehér Andor András