Mindig megfogadom, hogy nem ártom magam a „nagyok” dolgába, de most azt hiszem, betelt a pohár. Fontosnak tartom előrebocsátani, hogy a legkevésbé sem szimpatizálok az ügy egyetlen szereplőjével sem. Azonban, az eljárás és az azt követő titkolózás felháborít.

Napokban megjelent a közösségi és más elektronikus médiában, hogy az OMVK főtitkárának felmondással megszüntette a munkaviszonyát az OMVK elnöke. Eddig nem nagy hír az átlag vadásznak. Másnak is mondanak fel, sokszor egyik pillanatról a másikra. Ha nem foglalkozunk a részletekkel, talán átsiklunk az események felett. Legjobb tudomásom szerint indoklás nélküli felmondásról beszélhetünk, ami szintén nehezen kifogásolható a jog szerint. Megjegyzem, nem vagyok jogász. A kamara elnöke küldött egy levelet a megyei elnököknek, közölve a tényt, hogy felmondott a főtitkárnak. Kiemelve, hogy joga volt hozzá és saját felelősségére döntött így, mert megingott a bizalma a főtitkár személyében. A helyére ideiglenesen kinevezi az egyik megyei szervezet titkárát és majd jövőre választanak az országos küldöttek másik főtitkárt. Azt gondolom, hogy sok, vadászati közélettel foglalkozó vadászban ekkor valami „kiverte a biztosítékot”. Köztudott, hogy az elnök és a főtitkár viszonya nem volt felhőtlen. Hiába is szépítjük. Ennek ellenére, tavaly, tíz évre újraválasztották az utóbbit, ellenjelölt nélkül. Ez azt jelenti, hogy az országos küldöttek többsége a főtitkár személye mellett döntött. Nem kizárható, hogy a kamara elnökének, már akkor is voltak fenntartásai. (Általában nem hirtelen ötlet egy felmondás.) Ennyire jellemtelen, gyáva küldötteik lennének a vadászoknak, hogy megválasztanak valakit, akiben nem bíznak meg? Nem hinném! Legalábbis nem mindenkiről gondolom ezt. Tehát, egy választott tisztségviselőnek mondott fel a munkáltatója, úgy, hogy az országos elnökség tagjait meg sem kérdezte. Persze, megérthetnénk, hogy nem akarta ezt a lelki terhet megosztani a megyei elnök urakkal. Feltételezem, azért sem, nehogy valakiben kétségek ébredjenek a döntés helyességét illetően. Esetleg, valakiben felébredjen a kíváncsiság vagy tájékoztassa a megyei elnökségek tagjait, akik, ki tudja mire képesek. Arról már nem is szólva, hogy az egyik legfontosabb tisztségre kinevez valakit, aki majd egy évig látja el feladatát. Nem hív össze küldöttgyűlést, ami a kamara legfelsőbb döntéshozó szerve, hogy válasszunk valakit. Kinevez! Érthető, még elmennének a küldöttek és esetleg kérdezősködnének, esetleg a volt főtitkár tájékoztathatná őket olyan dolgokról, ami nem biztos, hogy tetszene mindenkinek.  (Megboldogult Cseke Sándor milyen jó cikkeket írt volna ebből a történetből, kiderítve minden részletet.) Ha nem konzultált senkivel az elnökségből, akkor esetleg felsőbb utasításra cselekedet, munkáltatói jogokat gyakorolva? Ki lehet az a „felsőbb utasító”, aki beleszólhatott egy elvileg független szervezet személyi döntéseibe? Lehetséges az, hogy egy kamarai elnököt, aki történetesen egy állami erdőgazdaság vezérigazgatója csak úgy utasítsanak egy főtitkár leváltására? Nem hinném. Azaz, nem szeretném hinni, mert akkor jobb lenne feloszlatni a kamarát vagy annak vezetőségét. Ha jobban belegondolok, az elnökség mellőzése intő jel lehetne a számunkra. Azaz, lassan olyan érzésem támad, utasításos rendszerbe kezd működni a kamara. Ne reklamáljunk, ne javasoljunk, lehetőleg ne is kérdezzünk. Az első szeg a koporsóba, akkor került, amikor négy éve a frissen megválasztott Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság elnöke, kritizálni merészelte a vadkárral foglalkozó törvénytervezetet és lemondatták, koncepciós eljárás keretében, szégyenletes, sunyi módon. Helyébe választva, egy szintén kiváló szakembert, aki véletlenül állami alkalmazott. Aki, soha sem fog ellentétes véleményt megfogalmazni, az állam vagy az államot is képviselő elnökkel szemben. Ami természetesen érthető is. Visszatérve az eredeti témára. Ha le kell váltani a főtitkárt, akkor ezt így kell végrehajtani? Egy embert, aki 42 éve a vadászati érdekvédelemben dolgozik, ilyen megalázó módon kell eltávolítani? Persze, ennyi év alatt ilyen pozícióban rengeteg barátot és ellenséget lehet szerezni, ami nem egy egészséges állapot. Rengeteg érdeme mellet, biztosan rengeteg hibája is lehet valakinek, de ilyen elbánást senki sem érdemel. Többekben felmerülhet a kérdés, hogy mit követett el? Miért nem tudhatjuk az okát? Milyen vezető, az, aki egy probléma megoldását, csak az elbocsátásban látja? Nem tud kezelni egy helyzetet, csak így? Bölcs? Nem gondolom, mert számolni kellett volna azzal, hogy ez éket fog verni a vadászok táborába, amikor inkább össze kellene tartani. Nem hihette azt, hogy a főtitkár lehajtott fejjel, egy szó nélkül távozik és nem fog kiállni saját magáért, ha nem követett el semmit. Legjobb tudomásom szerint a megyei titkárok egy része elég markáns ellenvéleményt fogalmazott meg a felmondással kapcsolatban. Tisztességes? Ha az lenne, akkor leül a főtitkárral és megbeszéli vele, hogy új korszakot akarnak nyitni, új emberekkel. Megváltozik a világ, fiatalítani szeretnének, ezért megköszönik a munkáját, kap egy állami elismerést és tisztességes nyugdíjat. Nem hiszem, hogy nem értette volna meg. Főtitkár úr bejelenti, hogy nem indul a választásokon és emelt fővel távozhat.Ezt simán benyeltük volna, esetleg pezsgőt bontunk. Ha pedig olyan dologgal vádolják, ami káros a számunkra, akkor igenis vonják felelősségre, és ne tartsák homályban az ügyet. De nem ez történt! Ez nagyon sokat elárul a politikai érzékükről azoknak, akik ezt kifőzték. Azokról a küldöttekről nem is beszélve, akik gyáva módon elbújva, esetleg hajbókolva várják a fejleményeket, hogy hová is csatlakozzanak a véleményükkel. Az etikáról papolunk évek óta és közben ez a történet rendkívül messze áll az etikus magatartástól. Megingott a bizalma a főtitkárban? És nekünk? Nem akarok belemenni a törvénymódosításba vagy a vhr. nevetséges kivitelezésébe. Szinte sehol sem vettek bennünket komolyan. Bizonyára nem sokan fognak örülni, ha a nyakunkba akasztott hatvani vadászati múzeumba fog költözni az OMVK, amiről senkit sem kérdeztek meg.  Ha a bizalomról van szó, nyugodtan mondhatom, hogy bizony, a miénk már inog egy ideje. Ja, hogy ez nem számít? Osztogatunk kitüntetéseket a vadásznapon, miközben, olyan érzése van az embernek, mintha a kamara államosítása folyna, és mi tapsikolunk a düledező romok felett. Azokat, akik szólni mernek, eltávolítják a rendszerből, úgy, hogy a többiek asszisztálnak hozzá tudatlanságból vagy gyávaságból? Már ott tartunk, hogy vannak, akik azért nem merik elmondani, leírni a véleményüket, nehogy megbélyegezzék őket? Te jó Isten! Idáig süllyedtünk? Akibe szorult némi tisztesség és hangot is ad a nemtetszésének, az már valakinek az embere? 2017-ben ott tartunk, hogy félni kell attól, hogy tönkretesznek a véleményünk miatt. Azt gondolom, hogy az elmúlt sok évben rengeteget kritizáltam az OMVK vezetésének vagy magának a főtitkárnak a munkáját, sokszor nem éppen baráti stílusban, de hittem abban, hogy közösen elérhetünk valamit. Nem kell egyetérteni mindenkinek, de az autokratikus vezetési stílus elfogadhatatlan egy ilyen szervezetnél. Nem szeretnék bólogató kiskutyaként biodíszlet lenni egy komédiában. Tudomásul veszem, ha valaki kimondja végre, hogy senkit sem érdekel a véleményetek, mert az lesz, amire utasítanak. De akkor nyíltan közöljék velünk és nem játszunk bizottságosdit, mert egyébként feltaláljuk magunkat a civil életben is.  Azt is elfogadom, hogy nincs szükség azokra az emberekre, akik kimondanák: A király meztelen. Csak mondják ki!

A küldöttek dolga, hogy kérdezzenek, javasoljanak, képviseljék a megyéjük vadászait. Ha ennek a néhány követelménynek nem tudnak megfelelni, nem küldöttek és semmi keresnivalójuk a küldöttek között.

 

Farkas Tibor hivatásos vadász

Országos küldött

(megkönnyítve az azonosításomat)