Avagy: Az Árpád-ház trónfosztása

Solymászatról, vagy talán többről is szól ez a cikk, a nem solymász olvasók közül pedig akik ismernek, elsősorban vadászíjászként tartanak számon. Hogy ne véljék a leírtakat egy hozzá nem értő laikus füstölgésének, kénytelen vagyok solymászként röviden bemutatkozni.

Több, mint 45 éves solymász életem alatt a legkülönfélébb vadászmadarakat – héja, vándorsólyom, szirti sas, királyölyv, Harris-héja – nem csak tartottam és repítettem, mint az sokan teszik, hanem eredményesen vadásztam velük. Azért tartom ezt szükségesnek leszögezni, mert a valódi solymász és a hobbi madártartó közötti vízválasztó a vadászmadarakkal történő vadászat maga.

A Magyar Solymász Egyesületnek ugyanazon idő óta vagyok tagja, ebből kb. 15 évig a vezetőségben voltam különböző tisztségekben. Jelenleg az aktív solymászat mellett a Bechtold István Alapítványnak, mely elsősorban a solymász kultúrával foglalkozik, vagyok az alelnöke.

Több, mint 600 vadászati témájú publikációmból harminc a solymászattal foglalkozik, ezen felül négy idevágó tartalmú könyvet lektoráltam (publikációim listáját szívesen megosztom azzal, akit esetleg érdekel.)

Szakmai tevékenységemet a Nimród Éremmel, később a Vadászkamara Aranyérmével ismerték el, melyeket készséggel visszaadok, annál is inkább, mert mint utóbb bebizonyosodott, (és később visszatérek rá) érdemtelenektől vettem át.

De térjünk végre a tárgyra, amely nem más, mint a 2021-es Vadászati Világkiállítás logója. A Parlamentben, 2018 december 13-án tartott előkészítő megbeszélésen, amelyen – akkor még  – mint a világkiállítás hagyományos vadászati módok munkacsoportjának vezetője vettem részt, jobbító szándékkal felszólaltam a logón felfedezett anomáliával kapcsolatban.

Mondanivalóm lényege az volt, hogy én a logón látható szarvasban és ragadozó madárban nem csak a hazai fauna valós képviselőit, hanem eredetmondáink csodaszarvasát és turulmadarát is benne látom. Ezt hallva, az elnöklő Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes úr és Kovács Zoltán kormánybiztos úr, egyetértően mosolyogva, helyeslően bólogattak. Amennyiben az alkotói szándék turult akart ábrázolni, hogyan lett az mégis kánya? Tettem fel a kérdést.

Ugyanis az ősmagyarok égből jövő szent madara, az Isteni akarat közvetítője – mely Árpádot és utódait jelölte ki a magyarok vezetőjévé – kétséget kizáróan sólyomféle madár volt, semmi esetre sem kánya. (Az érdeklődők figyelmébe ajánlom Vönöczky Schenk Jakab: Magyar solymászmadár nevek, 1935, valamint Dúcz László: A közöttünk élő turulmadár, 1998 műveit.)

Minden ragadozó madár fajtacsoportnak vannak meghatározó morfológia jegyei, melyek alapján nem keverhetők össze a sasok, sólymok, vagy a héja félék. Jól nyomon követhetők ezek több száz, sőt több ezer éves ábrázolásokon is, hiszen az alkotók, ha nem is értettek a ragadozó madarakhoz, bizonyára jó megfigyelők voltak, és nem kerülte el figyelmüket a feltűnő fajtajelleg. A sasokat például tollas csüddel, hatalmas szárnyakkal és „sasos” fejjel, a sólymokat hosszú, hegyes szárnyakkal, zömök testalkattal, és a jellegzetes sólyomfoggal ábrázolták, így egyértelműsítve hovatartozásukat. Lásd a mellékelt ábrákat.

Ha a vadászati hierarchia legfelsőbb szintjein bizonyos kérdésekben ilyen szakmai tudatlanságot és ilyen erkölcsi nívót árulnak el, nincs mit csodálkozni a világkiállítás kormánybiztosának a válaszán. De nem is a hozzáértés hiánya a bűn, elvégre nem várható el senkitől, hogy minden kérdésben szakértő legyen. Az a baj, ha a szakkérdésekben nem kérik ki a hozzáértők véleményét. Miért kaptuk készen a logót? Miért nem küldték tervezetként néhány változatban körbe azok között, akiknek állítólag számítanak a szakmai hozzáértésére, hogy észrevételeiket megtehessék? Miért kell a jobbító szándékot hatalmi arroganciával letörni?

A kommunisták a ’71-es világkiállítás előkészítése idején bölcsebbek voltak: ha nem is engedték az első sorba, azért engedték dolgozni azokat, akik értettek hozzá, Studinkát, Széchenyit, Nagy Endrét. Ha hiteles vadászember kellett, őket tolták előre, nem nagyon próbáltak meg maguk tetszelegni annak szerepében.

Nem sokkal később egyeztetésre kaptam meghívást a kormánybiztos úrtól. Stílusából hamar kiderült, szálka vagyok Kovács úr szemében, minden bizonnyal a kánya-kritika és az ellenem áskálódók eredményes aknamunkájának eredményeként. A megbeszélés inkább kinyilatkoztatás és kioktatás egyvelege volt, mint eszmecsere, melynek során Kovács úr kifejtette, hogy szakemberekre csak az előkészítő fázisban van szükség, továbbá, hogy egyesületek törekvéseit semmilyen formában nem támogatják – holott a hagyományos vadászati módokat nálunk egyesületek képviselik. Később közölték, hogy a munkacsoportomba majd ők delegálnak bizonyos személyeket, majd mikor egy teljesen alkalmatlan és hasznavehetetlen egyén nevét hallva ezt elutasítottam, hamarosan megjött a válasz, a munkacsoport vezetése alóli felmentésem képében.

Utóbbi soraimat figyelmeztetésnek szánom a világkiállítás rendezésében még résztvevő szakembereknek, - hangsúlyozom, azokra gondolok, akik a világkiállítást szakmai kihívásnak és nem húsos fazéknak tekintik – ne képviseljék túl markánsan szakmai álláspontjukat, és ne fogalmazzanak meg a készen kapott elgondolásokkal szemben – amit majd később nekik kell megvalósítani – negatív szakmai észrevételeket, hanem inkább eddzék a fejbiccentő izmaikat, ha a körön belül akarnak maradni. Mindazonáltal kívánok nekik jó munkát és igen fejlett diplomáciai érzéket, mert erre úgy látszik, nagyobb szükség lesz, mint a szakmai kvalitásokra.

A kánya több hónap elteltével is tartja a pozícióját, változatlanul ott díszeleg a logóban (amit magyarul valaha címernek hívtak...) A turul sólyom száműzve, a magasból nézi az egészet. Anonymus Gestáját átírta a hozzá nem értés és a hatalmi arrogancia, így lett a „de genere Turul”-ból degenerált kánya.

De még nincs veszve minden, hiszen erős pozícióban van a Magyar Solymász Egyesület, élén Prágay István elnökkel, elnöki főtanácsadójától támogatva! Visszakerülhet még a sólyom a világkiállítás logójára. Ki állna ki a solymászat becsületéért, ha ők nem? Csak kemény gerinc kell hozzá és kellő tudás. Ha az előbbi hiányzik, abban nem tudok segíteni, ha az utóbbi, tanulmányozzák a Búvár zsebkönyvek ragadozó madarak morfológiájára vonatkozó kitételeit.  

Miniszterelnök úr a jövő legfontosabb feladatának nemzeti önrendelkezésünk megtartását nevezte nemrégiben. Nemzeti önrendelkezés nincs nemzeti identitás nélkül, amelyből nem hiányozhat nemzeti identitásunk jelképeinek tisztelete, és korrekt használata sem.

Nemrégiben olvastam nagyapám (Dr. Ambrózy Árpád, 1882-1954 m. kir. hadbíró altábornagy, a hadbírói kar elnöke) visszaemlékezéseit. Ezt írja:

„Az ember minden körülmények közt önérzetes legyen, még azokkal szemben se leegyen szolgalelkű /servilis/, akiktől a sorsa függ. Az önérzet nagyon jól összefér a szerénységgel. A pályámon elért eredményt becsületes, lelkiismeretes kötelességteljesítésem mellett annak köszönhetem, hogy elöljáróimmal szemben is mindenkor önérzetesen viselkedtem, vagyis, ha valamely álláspontom helyességéről meg voltam győződve, úgy azt, velük szemben is fenntartottam. Ilyen szellemben igyekeztem nevelni, illetve irányítani alárendeltjeimet, és boldog vagyok, hogy fiaimnál is teljes mértékben megvan ez a férfias jellemvonás.”    

Követtem az ő példáját, hiszen utódainak útmutatásul szánta. Mellőzés és kirekesztés lett az eredménye. Más kor, más közerkölcsök? A kánya szárnyal? 

Szómagyarázat

• „de genere Turul” azaz, a Turul nemzetségből való, így nevezték a kortársak Árpád leszármazottait. Az „Árpád-ház” a XVIII. században keletkezett fogalom. (Anonymus, Gesta Hungarorum)
• „milvus” a kányák latin neve, a logóban látható madár biztos ismertető jegye a barna kánya (milvus migrans) jellemzője

Ambrózy Árpád