A kezembe került a Pest megyei Vadászkamara hírlevele. Szó szerint a kezembe került, mert – mi sem természetesebb a XXI. században – interneten nem elérhető. A Jó vadászatot! címet viselő kiadvány a kamarai hírlevelek közül üdítő kivételként hírt ad arról (az esemény után három hónappal) hogy 2016. február 25-én a Képviselői Irodaházban kerekasztal-beszélgetés zajlott civil szervezetek és a Földművelésügyi Minisztérium szakértői között, Czerny Róbert állatvédelmi szakjogász moderálása mellett. Az Istenadta nép politikai képviseletét az FM szakemberei mellett két országgyűlési képviselő jelenléte biztosította: Bárándy Gergelyé és Sallai R. Benedeké.

Ami a vadászatot illeti, két területen fogalmazott meg törvénymódosítási javaslatot a tiszteletreméltó kompánia. Az egyik:

„A Vadászati törvény 2016. évi módosításai érintették a vadászatra használható állatfajták körét is. szabályozták az agarászatot, amely idén nyártól már gyakorolható lesz a vadászterületeken. Ehhez kell igazítani az állatvédelmi törvényt is oly módon, hogy sem az agarászat, sem a már több mint tízéves jogszabályi múlttal rendelkező solymászat – mint élő állattal megvalósuló vadászati módok – ne minősüljenek tiltott állatviadalnak. Ez csak egy apró pontosításként jelenne meg az állatvédelmi törvényben, de sok esetben konfliktusok, perek előzhetőek meg egy ilyen pontosítással.”

No, derék. A Vtv. módosítása ugyan 2015-ös, csak a változások hatályba lépése van idén, ám kicsire nem adunk. Valóban nem volna üdvös, ha az agarászatot vagy a solymászatot bárki tiltott állatviadalnak tartaná, de lássuk, mit mond erről az Állatvédelmi törvény:

7. § (1) Tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat (a továbbiakban együtt: állatviadal). Tilos az állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés.

Ugyanakkor nem kevésbé fontos, hogy:

(3) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a vadászatra alkalmazott állatnak jogszerűen történő kiképzésére, vadászaton való alkalmazására.

És ez bizony így van már vagy öt éve, tehát sem az agarászat, sem a solymászat nem minősül tiltott állatviadalnak, a méregzöld társaságnak ezért igazán kár volt összeülnie egyeztetni, és az FM-es szakértők is tölthették volna hasznosabban az idejüket. Bár igaz, ami igaz, a Vadászati törvény megalkotása óta az a véleményem, hogy minél többet vannak a minisztériumon kívül, annál jobb az ágazatnak.

De tovább is ment az ötletelésben a természetvédelem iránt mélységesen elkötelezett társaság, és az alábbi, mélyen megalapozott javaslattal rukkoltak elő:

„kizárólag hivatásos vadász foghasson vagy ejthessen el kutyát vagy macskát. Ennek a szabályozásnak a bevezetését az elmúlt évek vadászhoz nem méltó ’sportvadászos túlkapásai’ indokolják.”

Vagyis néhány, valóban nem menthető kutyalövés miatt az összes sportvadász legyen tétlenségre kárhoztatva, ha azt látja, hogy kóbor ebek lerántják a gidát, esetleg harsány kurjongatással kellene megállítani őket? Bravó. A kóbor cicusok pedig – amellett, hogy akár 10 hektáron is elpusztítanak minden madárfiókát és nyúlfit – csak hadd korcsosítsák azt a kevés vadmacskát, ami még megmaradt. Ezt sem én találtam ki, kutatók állítják:

„A kóbor házimacskák távolsági hatása alapján kevés olyan terület maradt Magyarországon, ahol tiszta genetikai állományú vadmacska-populáció fennmaradhat. Az elvadult egyedek ezt az arányt még tovább rontják. A genetikai vizsgálatok igazolták, hogy Magyarországon a vadmacska és a házimacska hibridizálódik és ez veszélyezteti a tiszta vadmacska genetikai állomány fennmaradását.”

A tanulmányt, amiből idéztem, a Nimfea Természetvédelmi Egyesület honlapján találtam. Hogy ez miért érdekes? Mert a kerekasztal-beszélgetés egyik politikus résztvevője, Sallai R. Benedek a Nimfea ügyvezetője volt még pár éve, és egyik évben még a Vadászévkönyvben is írt a vadászat és a természetvédelem kapcsolatáról, ráadásul egy jellemzően apróvadas területen vadászik, a Túrkevei Földtulajdonosok Vadászati Közösségében. Ezek után hogyan maradhat csendben egy olyan kezdeményezés megszületéséhez asszisztálva, ami drasztikusan lecsökkentené a vadat űző kutyára és a kóbor macskákra nehezedő vadászati nyomást pont akkor, amikor az OVA terítékadatai szerint már látszik a kitartó gyérítés eredménye? Miért nem tiltakozik, miért nem érvel a mi nevünkben is?

De még mindig nincs vége az ötletparádénak:

„az elejtett kutya egyedi azonosítóit (csip, nyakörv) a hivatásos vadásznak kötelessége felderíteni, illetőleg megőrizni. A már elejtett kutya tetemét a kutya tulajdonosának a hivatásos vadász köteles átadni.”

Persze, majd a vadőr kivágja a chipet, beviszi egy állatorvoshoz, leolvastatja, utána elmegy a megadott címre a kutyatetemmel… Kedves vadászó Sallai és Bárándy képviselő urak, kedves FM-es szakértők, nemkülönben Czerny moderátor úr, Önök ezt most tényleg komolyan gondolták? Nem olvasták Fekete Istvántól a Kutya, macska meg a szürkevarjú-t? Nem szégyellik magukat, amikor hagyják, hogy vadászként a legsötétebb sötétzöldek közé számítsák önöket?

Utószó

Nem gondolom, hogy csakis a vadászati igazgatás és érdekképviselet hivatalosan felkent papjainak volna joga javaslatokat megfogalmazni, sőt őszintén hiszem, hogy sokkal megalapozottabb intézkedések születhetnének, ha nem kizárólag a Medve utcai vízfejtől áramolna a temérdek javaslat a vadászok nevében, de a vadászok beleegyezése nélkül a Földművelésügyi Minisztériumba. Helyeslem, hogy egy képviselő próbál öntevékeny lenni, és közvetlen kapcsolatot teremt a civil szférával, de ha tudja, hogy vadászokat érintő kérdésekről is szó lesz, akkor hívja meg valamelyik vadászati érdekképviseletet is! És legfőképp, igen tisztelt Fővárosi és Pest megyei Vadászkamara! Ha hírt adnak az eseményről, vegyék már a fáradságot, és egy szerkesztőségi állásfoglalásban utasítsák el az ilyen képtelen, ostoba és káros ötleteket! Úgy értem: ha nem helyeslik önök is. Mert ha igen, az persze más tészta.

Az eredeti cikk