Bors Richárdnak, a Nimród Vadászújság főszerkesztő-helyettesének, az „Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás” szakmai igazgatójának érdemei szerint, a „Garancia” című „cikkére” a „megújult” Nimródból

forrás: Nimród Facebook Oldal

Mielőtt a lényegre térek, egy megjegyzés: dehogy kellene. Dehogy kellene írni „a szarvasbőgésről meg a szeptemberről meg a vadászati idénykezdetről”. Mert azt előttetek már megírták. Évente. Vagy 20-30 éven keresztül. Két újságban. Megírtad te magad is. (Jól is tetted, különben sosem tudtuk volna meg 2014-ben, hogy „Az utolsó utáni órában vagyunk és gímszarvasaink lassan, óvatos léptekkel elindultak a hazai apróvad nyomában a vesztőhely felé." Biztos ezért lett az akkori 102 000 helyett mostanra 114 000. Megmentetted a gímszarvast.). De vissza a bőgéshez: nem kellene, hanem lehetne írni róla. Ha van mit írnotok ahelyett, hogy hatvanadszor is lerágjátok ugyanazt a csontot. Ez lenne a dolgotok, tudod: a szaksajtóé. Kitalálni, megújulni, felkelteni az olvasó figyelmét. Amúgy talán túlteszed magad rajta, hogy ha nem is kellett volna, ti azért csak megtettétek: a tartalomjegyzék szerint a szarvasbőgésről szól a „jelentős változásokon átesett” lapotok, öt oldalon keresztül. Feltűnt? Ez a címe a résznek: „Szarvasbőgés.” „Sznob, röghöz kötött és maradi” ezzel foglalkozni, ahogy a lapotok 51-ik oldalán írod. De nem ez az apró ellentmondás a bajom az újságotokkal.

A bajom, hogy „a magas színvonalú tartalom”, amit „korunk elismert vadászati szerzői, szakértői biztosítanak” az első oldalon olvasható önreklám szerint, semmivel sem jobb annál, amit le akartatok cserélni a Vadászlapnál (amelyik ahogy te fogalmazol, „bátran, tökösen” nem hagyta magát megvenni kilóra, és amelyik egyébként egy vállalható újság). És annál sem jobb, amit végül lecseréltetek a Nimródnál, sőt. (Hogy hogyan, kit rúgtatok, nem rúgtatok ki, ahhoz nekünk, olvasóknak semmi közünk, főleg úgy, hogy a régi Nimród tényleg erősen rászorult a változásra.) Azt írod, hogy árgus szemekkel minden lépésetek figyeljük, és ki fogunk beszélni. Hát hogy az Isten haragjába ne figyelnénk?! A NIMRÓDOT tartjátok a kezetekben, és azért kapjátok a pénzeteket, mert mi, olvasók figyelünk!!! Lehet, hogy úgy érzed, miszerint „az öröksége több mint nyomasztó”. Szerintem megtiszteltetésként kellene megélnetek, meg lehetőségnek. Életetek lehetőségének. És ki mondta, hogy nektek „lapot kell csinálnotok”? Hagyjuk már a színjátékot: ti akartátok ezt a lapot. Megszereztétek. És piszok rosszul indultatok. Aki kíváncsi hogy szerintünk miért, itt elolvashatja.

És ami téged érint személy szerint, a főszerkesztő-helyettest. Akinek van egy kis esze, az tudja, hogy most te vagy a lap. Elég hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki elhiggye, hogy Kovács Zoltán államtitkár, aki egy nemzetközi rendezvény kormánybiztosa is, majd havilapot fog szerkeszteni. Nem is szerepelt a szerkesztőségi ülésről közzétett fotókon. (Vagy ő fotózott talán?) Te pedig haraggal, daccal, beképzeltséggel, arrogánsan mutatkoztál be az újságban, amit a hatalommal gyűrettél magad alá... ez már magában is csapnivaló antré. Ez nem tesz téged rokonszenvessé. Az olvasó nem kíváncsi rá, hogy talányosan, sértődötten üzengetsz. Ezután mondjuk el is hiszem, hogy nyomaszt a Kittenberger öröksége.

És még valami, Richárd. A szarvasbőgésnél úgy tűnt, nem olvasod a lapotokat. Most már úgy tűnik, a saját cikkedet se olvasod. Tisztában vagy vele, hogy beleírtad az újságba, hogy „akiben van egy kis bátorság meg kurázsi meg vér, az ne a sajtón keresztül üzengessen”? Hogy sajtó vagyunk-e, nem tudom. De mindegy is: minket is olvasnak. Az onlinet. Tudom, hogy nektek még nincs, a nimrod.hu-n a nagy semmi jön be (szemben a régi Nimród romjain felhúzott, bár nem túl előremutató Hunorral.) De majd megtanuljátok.  Igen: üzenünk. Itt, nyíltan, neked címezve, nem sejtetve, célozgatva, ahogy te a cikkedben: szerintünk rossz az irány, a te irányod meg különösen.

U. i.: Ja, és aki nem olvasta, vegye meg gyorsan az újságárusnál a megújult Nimród Vadászújság első számát! ;)