A közelmúltban alkalmam volt hosszasan beszélgetni, illetve vitatkozni az OMVK elnökével, Jámbor Lászlóval az egyik vadászati rendezvényen. Felszínes udvariasságtól mentesen, őszintén, nyílt stílusban vitáztunk, tabu témák nélkül. Annak ellenére, hogy én vagyok a fiatalabb, örülök neki, hogy az elnök úr nem vette zokon a kényesebb kérdéseimet sem, és őszinte válaszokat kaptam tőle. Sok mindenről beszélgettünk, azonban a vadkár alapról szóló vitánk az, amiről szeretnék beszámolni, mert ez az a tétel a vadászati törvényben, amely talán a legmélyebben érintheti a vadászatra jogosultak zsebét.

Az elnök úr kategorikusan kijelentette, hogy a vadkár alap feltöltése – 2018. november 1. határidővel – nem fogja azt eredményezni, hogy ebben az évben kétszer kell vadkárt fizetni. Ezzel kapcsolatban ugyan nem győzött meg teljesen, azonban nem is ez a legfontosabb. Nézzük, milyen valóban apró, de fontos részletek vannak az új törvényben, ami kétségtelenül a mi figyelmünket is elkerülte.

Miközben a Vtv. 15. § (3) alapján a haszonbérleti díjak 90%-nak a kifizetését egyértelműen előlegként definiálja a törvény, aközben a vadkáralap kapcsán nincs olyan rendelkezés, hogy az itt felhalmozott összeget a tárgyévi vadkár utólagos finanszírozására, vagy a jövő évi vadkár fedezeteként kell felhasználni. A törvény, kizárólag a befizetendő összeg mértékének a meghatározását tartalmazza, illetve a határidőt arról, hogy mikorra kell vadkár alapot képezni.

Vtv. 81§/B (2) alapján:

„A vadászatra jogosult az adott vadászati évet megelőző vadászati évben a vadászatra jogosult által a vadkárért kifizetett kártérítés mértékének megfelelő összeget a vadkár alapban a vadászati év novemberének 1. napjáig biztosítja.”

 Nézzük, mit jelenthet mindez a gyakorlatban! Példaként tekintsük át, milyen forgatókönyvek valósulhatnak meg 2018-ban, amikor először kell vadkár alapot képezni.

1. Amennyiben a vadászatra jogosult jogszerűen kíván eljárni a 2018 nyári gabonában bekövetkezett vadkárfizetési kötelezettségével kapcsolatban – ha a felek kölcsönösen elfogadják a fizetendő kár összegét – akkor megközelítőleg augusztus közepén mindezt a gazdáknak ki kell fizetnie. Itt jön az első dilemma. Ha a vadászatra jogosult időben kifizeti a gazdáknak a vadkárt november 1. előtt, a törvény értelmében akkor is fel kell töltenie a vadkár alapot november 1. határidővel. Ebben az esetben tehát megvalósul 2018-ban a vadkár kétszeri kifizetése.

2. A vadászatra jogosult – abban a tudatban, hogy majd a vadkáralapból utólagosan finanszírozza a tárgyévi vadkárt – nem fizeti ki időben a gazdáknak a vadkárt, hanem különféle trükkökkel elhúzza ezt november 1-ig. Szinte biztosra állítom, hogy a NAK ebbe nem fog belemenni, hiszen az eredendő szándék így nem valósul majd meg. Továbbra is évről évre bele lesz kódolva a konfliktus a rendszerbe. Az is egészen biztos, hogy a módosító javaslatot benyújtónak nem ez volt a szándéka, hiszen így fogalmaz: „az általa fizetendő vadkár fedezetére”. Fedezetet pedig nem utólag szoktak nyújtani.

3. Amennyiben kiderül, hogy a törvényalkotói szándék az volt, miszerint a vadkár alapba történő befizetés a következő évi vadkárnak a fedezete legyen, akkor 2018-ban kétszer kell megfizetni a vadkárt ez egyértelmű, hiszen ki kell fizetni a 2018. tárgyévi vadkárt, illet nov. 1. határidővel, a 2019. évi vadkár fedezetét pedig be kell fizetni a vadkár alapba. Azt, hogy ez a lehetőség realitás lesz-e, valószínűleg a végrehajtási rendelet fogja eldönteni.

4. Amennyiben a törvényalkotó szándéka egybeesik azzal, hogy nem előlegként, vagy a következő évi vadkár fedezeteként tekint a vadkáralapba befizetett összegre – vagyis lehetőséget ad rá, hogy a tárgyévi vadkárt finanszírozzák belőle – akkor érdemes volna a Vhr.-t úgy megalkotni, hogy a november 1. határidő a végső határidő legyen az alap feltöltésére, de előbb is meg lehessen kezdeni az összegek befizetését, illetve már 2018 nyarán legyen mód a károk kifizetésére. Ehhez az kellene, hogy a vadkár az alapból történő kifizetésének rendszere már 2018 nyarától működőképes legyen. Így ha a vadászatra jogosultnak lehetővé válik úgy kifizetni a 2018. évi nyári vadkárt a hatóságon keresztül, hogy az már beleszámít a novemberi vadkár alapba, akkor nem terhelik újabb konfliktusok a gazdák és a közte lévő kapcsolatot. Igaz ez a rendszer gyakorlatilag semmiféle változást nem jelent majd a jelenlegihez képest. Pontosabban annyi változást mégis csak jelent, hogy a pénzügyi fedezet nem akadályozza meg a vadkár kifizetését. Ebben az esetben valóban nem kellene kétszer kifizetni a vadkárt. Kérdés persze, hogy egy olyan rendszerben, amelyben eddig nem sikerült egyetlen alkalommal sem időben megalkotni az új törvény végrehajtási rendeleteit, a minisztérium vajon alkalmas lesz-e arra, hogy már 2018 nyarától működésre kész legyen a vadkár alap rendszere?