Sakkjátszma – támpontok a kamarai választásokhoz

…mert más a nyitás, és más a játszma. A játszma bonyolult. A játszmában előfordul olykor, hogy a gyalogos csak akkor tud előre menni, ha üt. És mi ilyenkor ütünk: jobbra is, balra is. És előre megyünk. Elvtársak, mi ezt a játszmát nagyon komolyan játsszuk. De! Ezen a pályán – és ez nem mindig könnyű – a nemzetközi szabályokat mindig figyelembe vesszük, ezt tudják rólunk a mi ellenségeink és a mi barátaink is. Éppen ezért a magam részéről én optimista vagyok ezúttal, és bízom benne, hogy ezt a játszmát megnyerjük. Ehhez kívánok én az elvtársaknak eredményes végjátékot és jó egészséget.”

(Hofi Géza Kádár-paródiája)

checkmate_1.jpgMielőtt belekezdenék ebbe az írásba – amely azt hiszem, nagy érdeklődésre fog számot tartani – szeretnék egy kulcskifejezést már az elején felemlíteni. Ez az evolúció. Ahogy azt Önök is tudják, ez a kifejezés a fejlődés egyedüli záloga, a problémák megoldásának egyetlen útja. A jó dolgokról kimondjuk, hogy szükségesek, és legitimáljuk őket, a rosszakat pedig elutasítjuk. Kissé cinikusan úgy is mondhatjuk, hogy ez az a kifejezés, aminek a jelentőségét figyelmen kívül hagytuk az elmúlt 28 évben. Ahogy azt látjuk és érezzük, a valóság nem fukarkodik, és a visszacsatolások figyelmen kívül hagyását valóságos visszacsatolásokkal jutalmazza, vagyis „megállunk a növésben”. A valóság azt mondja, hogy az a társadalom, amely a jót nem jutalmazza, a rosszat nem büntetni, dilettánsokat, tehetségteleneket érdemel, akik a masszára telepszenek, és bűntelenül kiveszik maguknak mindazt, amire szükségük van. A valóság azt is mondja, hogy az evolúciót figyelmen kívül hagyó társadalom nem érdemli meg a tehetségesek áldásos munkáját, ezért az ilyen emberek értékteremtő munkáját elzárja a többségtől, így kiaknázatlanok maradnak az egyébként létező erőforrásaink. Miattunk... Talán mondanom sem kell, hogy mi az evolúcióban hiszünk, és most visszacsatolásokat küldünk.

A következő cikksorozatban az Országos Magyar Vadászkamra elnökének munkáját fogjuk értékelni.

Jámbor László elnök úr – majd önök eldöntik, hogy cinikus-e mindez, vagy sem – gyakran használja azt a kifejezést, hogy „átláthatóság”. Nos... hogy ez a törekvése valódi-e, azt mi most próbára tesszük, és leírunk Önöknek – a közéletünkre kíváncsi vadászoknak és a felelősen, nem parancsra dönteni kívánó országos küldötteknek – számtalan olyan eseményt, amelyet nem csak a tagság, de még az elnökség minden tagja sem biztos hogy ismer. A választásokig több cikket olvashatnak természetesen, az ügyek fajsúlyát az idő előrehaladtával fokozva. Meg fogják látni, hogy nem csak a problémáinkat fogjuk emlegetni, hanem azt is látni fogják, hogy mi mivel igyekeztünk hozzájárulni az evolúcióhoz az elmúlt években. Önök pedig eldönthetik, hogy csak panaszkodunk, vagy ki is vesszük a részünket a munkából, amely három emberre eshet egy egész köztestülettel szemben.

 

A küldötti döntések figyelembe vétele

 "Egyet nem tehetünk meg: hogy figyelmen kívül hagyjuk a magunk által megalkotott szabályokat"

Dr. Jámbor László

A 2017. április 20-án ülésezett országos küldöttközgyűlés négy kiemelt cél megvalósításával bízta meg a kamarát. Idézem a kamara honlapjáról:

„Az adott évre meghatározott, kiemelt célokat – az Országos Elnökség javaslata alapján – ugyancsak az Országos Küldöttközgyűlés hagyja jóvá. 2017. év vonatkozásában ez utóbbiak a következők:

- „Ismerd meg a vadászokat” ifjúságnevelő program központi és megyei rendezvényei;

- a jelenlegi vadászjegyek plasztikkártyára történő lecserélésével kapcsolatos költségek finanszírozása (az ügyintézést lényegesen egyszerűbbé tévő intézkedésnek köszönhetően 2018. január 1-jétől a papír alapú vadászjegyek helyett minden vadász kártyát kaphat);

- a kamarai tagság naprakész és bővebb tájékoztatását szolgáló központi és megyei online felületek közötti átjárhatóság megteremtése (az OMVK új, egységes, központi honlapja április 20-ától él, a honlap címe változatlanul omvk.hu);

- a hivatásos vadászok szakmai felkészültségét javító és továbbképzésüket szolgáló programok támogatása."

Haladjunk visszafelé. A hivatásos vadászok szakmai felkészültségét javító anyag állítólag elkészült, kérdés, miért nem látta senki. Az új internetes oldal is. Lett olyan, amilyen, de itt már van egy kis homályosság. Hiszen az idézett tudósítás szerint már működött annak az ülésnek az időpontjában, amely meghatározta, mint kiemelt feladatot. (Ugyan némelyik megye látványosan nem használja az új honlapot, de legyünk igazságosak, ez nem Jámbor László hibája.)

A plasztikkártyával kapcsolatban: nem tudom, feltűnt-e a nyájas olvasónak, hogy idén – 2018-ban! – is papír vadászjegyet kapott. A következőt mondta Jámbor úr személyesen nekem: „Nem lesz, és kész. De lesz helyette valami még annál is sokkal jobb!”. Nincs erről nem hogy küldöttközgyűlési, de még elnökségi határozat sem: Jámbor úr egyszemélyben döntött így a legfőbb döntéshozatali szerv: a küldöttközgyűlés ellenében, és nem tartja fontosnak, hogy nekem, mint kamarai tagnak vagy Önöknek, a komplett tagságnak magyarázatot adjon erre. Meg szeretném jegyezni, hogy a kamara nem egy plasztikkártyányival maradt le a 21. századtól. Egy megye kivételével még ma sem lehet bankkártyával fizetni a vadászjegy árát, amely folyamatnak a költsége nevetséges összeg ahhoz képest – ahogy azt majd a későbbiekben olvasni fogják – amikre az Elnök úr milliókat költött. A vadászjegy lecserélésének javaslata egyébként tőlünk származott.

Az „Ismerd meg a vadászokat” program kapcsán még a tervezet sem készült el, hiába volt felelőse, nem hogy lépéseket tett volna a kamra a megvalósítás érdekében. Itt be kell valljam, ez nálam a „vörös posztó”. Aki a jövő generáció nevelésének a jelentőségét olyan mértékben becsüli alá, hogy a saját privilegizált világára milliókat költ a mi pénzünkből, miközben a gyerekei, az unokái iránt felelősséget nem érez, azzal a partneri viszony kiépítése számomra nagyon nehezen képzelhető el. Itt most nem arról van szó elsősorban, hogy az a terv, és pályázat amit én nyújtottam be nem került napirendre, hanem arról, hogy más megyei pályázókat is mind elutasítottak, vagyis az égvilágon semmit sem tettek egy év alatt a számomra legfontosabb területen. De persze azt sem tagadom, hogy megközelítőleg harminc iskola felé rendkívül kínos magyarázkodni amiatt, mert a kamara mégsem támogat semmilyen grandiózus megjelenést, amely a korszellemnek megfelelő látványossággal mutatná be a vadászatot a gyerekek számára. Ahogy mondtam, őszinte szeretnék lenni önökkel... ez utóbbi miatt dühös vagyok, de higgyék el, ez a tárgyilagosságomra semmilyen hatással nincs.

És hogy mindez mennyiben minősíti az elnök – és ezzel egyszerre az elnökség – munkáját? Az OMVK alapszabályának 12. § 2. bek. e) pontja szerint az elnök feladata: „az Országos Küldöttközgyűlés és az Országos Elnökség határozatai végrehajtásának irányítása és ellenőrzése„. Mivel a végrehajtást több esetben sem kezdték meg, az alapszabály megsértése egyértelmű. De ez a kisebbik gond.

A vadászkamaráról szóló törvény országos szervezeteiről szóló 1997. évi XLV. törvény 12. § 1. bek. így rendelkezik: „Az elnökség ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket e törvény, az alapszabály, illetve a küldöttközgyűlés részére meghatároz.” Vajon az elnökség számon kérte-e az Elnök urat amiatt, mert törvénysértésre kényszerítik őket, a küldöttközgyűlési döntések figyelmen kívül hagyása miatt? Az Elnök úr elszámolt-e azzal, hogy miért sérti meg az alapszabályt? Egyáltalán érdemesnek tartja-e a küldötteket arra, hogy beszámoljon arról, milyen felhatalmazás alapján érzi magát ennek a szervezetnek a mindenki felett álló tagjának, és milyen jogszabályok, vagy alapszabályi rendelkezések teszik lehetővé a számára, hogy a legfelsőbb döntéshozó szerv akaratát figyelmen kívül hagyja? Ha a küldöttközgyűlésen nem kapunk magyarázatot erre, akkor az maga a vélemény arról, amit az Elnök Úr a küldöttek jelentőségéről gondol. Ez egy nyilvánvaló jele annak, hogy önök dísztárgyak ebben az előadásban. De lesz ez még izgalmasabb is...

Az a mentalitás, amiből önök ez ügyben csak egy kis ízelítőt kaptak, nagy jelentőséggel bír a továbbiakban, mert – ahogy majd látni fogják – ezt az attitűdöt nagyon sok helyen tetten érhetjük majd.

Utóirat

 

Önök megszokhatták, hogy őszintén leírom a gondolataimat, még akkor is, ha ez szokatlan, és az ellenfeleim ezt egyfajta „stílushibának” tekintik. Biztosak vagyunk abban, hogy hosszú távon csak ez éri meg. Így történik ez a személyes egyeztetéseim során is. Az Elnök úrnak személyesen mondtam el a következőket: A jövő alakítása kapcsán kétféle megoldást tudok elképzelni. Az egyik az, hogy már most logikus döntéseket hozunk, a szellemi, szakmai értéket képviselőket a felszínre segítjük, akikre nincs szükség azokat leváltjuk, és rövid idő alatt érezhető változások lesznek. A másik pedig az, hogy kényszerűen elfogadjuk ami gúzsba köt minket jelenleg, de nagyon tudatosan elkezdjük a gyerekeinket egy másik világra nevelni, és erre a kamara komoly erőforrásokat biztosít. Az ifjúsági program pedig ne abban merüljön ki, hogy aranyos – azonban a léptékhez képest kétséges hatású – rajzpályázatokkal tudjuk le mindazt, ami a lelkiismeretünket terheli. Természetesen ez utóbbi esetében én is elfogadom azt a tényt, hogy ennek a hatása hosszabb távon érezhető csak. Azt is elmondtam világosan, hogy ha ezek egyike sem következik be, akkor még több konfliktust fogok vállalni.

Annak tehát, hogy ezt a cikksorozatot most önök elé tárom, egyrészt az az oka, hogy az Elnök Úr úgy érzi, figyelmen kívül hagyhatja a küldöttközgyűlés döntéseit egy személyben (ezt tette a főtitkár leváltásakor is, és senki nem mutatott azóta sem stop táblát neki), eközben azt nyilatkozza, ami a fenti idézetben olvasható. De arról is szól, hogy én következetesen, és kiszámíthatóan járok el. Minden lehetőséget igyekeztem megragadni annak érdekében, hogy ne kelljen újabb és újabb konfliktusokba belemennem, ezért nem állítottam csapdákat, hanem világosan és ismételten az értésére adtam amit itt és itt leírtam annak reményében, hogy talán ezekkel már nem próbálkoznak. Nem így történt, én pedig szóltam.

A fenti téma volt a legártatlanabb. Ígérem a továbbiakban kevesebb ömlengéssel, és több ténnyel fogom önöket „szórakoztatni”.