A Nyájas Olvasó – tisztelt országos kamarai küldött – talán nem tudja, hisz nem kapott nyilvánosságot az információ: Jámbor László Pechtol János főtitkár kirúgása után bizalmi szavazást kért az elnökségtől önmagáról és az általa képviselt elképzelésekről. Az elnökség többsége pedig támogatta. Őt magát és azt a rendszert, ami szabálytalanságok tömkelegéből épül fel – erről olvashatott cikksorozatunk korábbi részeiben, de a poszt alján összefoglalva is megtalálja.

Nos, április 13-án, holnap a tisztújítás tulajdonképpen ugyanaz a bizalmi szavazás lesz, csak nagyban. Mi lesz azon a papíron, amikor a kamara elnökének támogatásáról kérdezik önöket?

 Ha a támogatásra szavaznak (azaz a jelenlegi kamarai vezetésre, Jámbor Lászlóval az élen):

• Elfogadom és visszaigazolom, hogy a kamara elnöke finanszírozhatja a személyes konfliktusait a zsebünkből a jövőben. Részemről ennek következménye nincsen.
• Elfogadom, hogy a jövőben a személyes érdekek és szimpátia határozza meg, hogy ki milyen tisztséget kapjon a kamarában. Ugyanez vonatkozik a kitüntetések szétosztására. Részemről ennek következménye nincsen.
• Nem számít, hogy a kamra elnöke újraválasztása esetén vérszemet kaphat, mert nincs következménye mindannak, amit az elmúlt években követett el a kamara élén (és ellen).
• Elfogadom, hogy a kamara elnöke tekintélyből, egyszemélyben irányítsa ezt a szervezetet.
• Nem tartom fontosnak, hogy az innovatív gondolatoknak teret engedjünk a jövőben, mert a mai, több évtizedes struktúra jó.
• Nem tartom fontosnak, hogy az ambíció ki tudjon bontakozni, mert a hierarchikus, tekintélyelvű rendszerben hiszek, nem az objektív döntésekben. Nem tehetek róla, ezt szoktam meg a rendszerváltás előtt.
• Tartok attól, hogy a döntésemnek hátrányos következménye lesz a személyes érdekeim tekintetében, és számomra ez a legfontosabb.
• Felelősséget csak magam iránt érzek, a jövő generációja pedig kaparja ki magának a gesztenyét, ahogy akarja. Azt sem bánom, hogy ezt hagyom örökül nekik.
• Nem tartom lényeges fejleménynek, hogy – visszaigazolások híján – elmegy a kedve azoknak, akik a vadászati közélet átalakításán dolgoznak.
• Nem érdekel, ha a felmerülő problémákra, vádakra nem kapok világos érveket, cáfolatokat. Arra fogok szavazni, amire mondják a rangban felettem állók.

Ha nem a támogatásra szavaznak (azaz nem a jelenlegi kamarai vezetésre):

Világossá szeretném tenni a következő elnök és vezetés számára, hogy nem uralkodót választunk, hanem képviselőt, ezért nincs köztünk főnök/alattvaló viszony, a vezetés közvetlenül a küldötteket, közvetetten a vadászokat szolgálja.

• Világossá szeretném tenni a következő elnök és vezetés számára, hogy az országos küldöttközgyűlés döntéseit nem kerülheti meg, mert nem rabszolgának vagy szavazógépnek szegődtünk. Vesszük a fáradtságot, és – saját időnket, pénzünket nem kímélve – eljövünk a küldöttközgyűlésre, ezért a minimum, hogy az alapszabálynak megfelelő súllyal veszik figyelembe a döntéseinket.
• Világossá szeretném tenni, hogy ha már nekem küldöttként nem fizetik ki még az útiköltségemet sem, akkor a kamara vezetői, alkalmazottjai csak a még elfogadható juttatásokkal kényeztessék magukat. Hogy mi az elfogadható, arról a küldöttközgyűlés döntsön.
• Azt szeretném, ha lenne esélye másoknak is beleszólni a vadászati közélet ügyeibe.
• Világossá szeretném tenni a jövőbeli elnök számára, hogy a vadászat egy szakma is, ebből következően a kamara vezetői szakemberek kell, hogy legyenek. Ne a politika „ejtőernyőzze be” a jelöltjeit közénk.
• Azt üzenem a kamara régi és új vezetőinek, hogy annak a húsz éves struktúrának, amiben éltünk, vége van. Mostantól racionális döntéseket várok el tőlük, a személyes konfliktusokat és érdekeket pedig hagyják otthon. A tagság szolgálata és érdekei az elsők!

A kamarai választások abban az értelemben különlegesek, hogy itt van lehetőség a „nem támogatom” szavazat leadására. A parlamenti választásokkal szemben tehát – ahol legitim érv, hogy nincs jobb – itt lehet egy második utat is választani.

Ne hagyják magukat elbizonytalanítani azzal, hogy az Elnök Úr esetleges elutasítása veszélyezteti a szervezet működését. Nem veszélyeztet ez semmit! Ellenkezőleg. Ügyvezető elnökség alakul a következő küldöttközgyűlésig.

A pályázati pénzek folyósítása független ettől a fejleménytől, a következő küldöttközgyűlésen pedig egy olyan elnököt választunk majd, aki pontosan tudni fogja, hogy mit lehet és mit nem. Bármelyik forgatókönyv teljesül is, az biztos, hogy előre fogunk lépni. Természetesen mi sem hagyjuk Önöket cserben, meg fogjuk találni annak a módjait, hogy igazolva lássák a döntésük helyességét, és attól a perctől kezdve mindenben támogatni fogjuk az új vezetés munkáját. A konfliktusainkat le kell zárni, és objektív döntésekkel kell a vadászok és a vadászat ügyét képviselni a jövőben.

A kamarával ellentétben nem érvek nélküli névsorokkal kívánunk Önökre nyomást gyakorolni, hanem világos magyarázatokkal megindokolni, hogy kit miért nem, vagy épp miért támogatunk.

Elnökválasztás

Talán nem is kell mondjam, hogy aki kárt okoz az általa irányított szervezetnek, és azt igyekszik titokban tartani a tagság előtt, annak a megválasztásával magunkat nevettetnénk ki, ezért – amennyiben ezzel egyetértenek – ne szavazzák meg Jámbor Lászlót elnöknek. Tekintettel arra, hogy ellenjelöltként Pechtol Jánost kérték fel, arra buzdítjuk önöket, hogy szavazzanak rá, amennyiben vállalja. Más elnökjelölt nincs, hiszen 65 000 vadász csupán kettőjüket jelölte erre a posztra. Amennyiben nem vállalja, akkor is azt kérjük, hogy ne szavazzák meg ismét Jámbor urat, mert azzal nevetségessé tesszük magunkat, miután súlyos szabálytalanságok kerültek napfényre.

Sportvadász alelnök választás

Jelenleg Pap Gyula  foglalja el ezt a pozíciót. Az „Ismerd meg a vadászokat” program nem csak nem indult el, de még a tervezete sem lett benyújtva az elnökség számára. A program, mely jövőnk szempontjából talán a legfontosabb lenne, olyan, mint Columbo hadnagy felesége: állítják, hogy létezik, csak épp nem látta senki. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Pap úr fiktív tanácsadói szerződések megkötésének ötletével hozakodott elő azon az ominózus rendkívüli elnökségi ülésen, aligha vállalható a személye a sportvadász alelnöki (vagy bármilyen kamarai) poszton.

Ellenjelöltként azt kérjük, hogy szavazzanak Kovács Sándorra, aki szinte egyedüliként próbálta a törvényesség betartására kényszeríteni Jámbor urat, és rendkívül határozott módon lépett fel azok ellen a szabálytalanságok ellen, amelyek részleteit mi is feltártuk önöknek az elmúlt időszakban.

Hivatásos vadász alelnök választás

Jelenleg Fodermayer Vilmos  foglalja el ezt a pozíciót. Úgy gondolom, hogy akinek tudomására jutnak a kamarán belüli törvénytelenségek, szabálytalanságok, és erre úgy reagál, hogy a nyomásgyakorlás eszközével él, és a lemondásával fenyegetőzik, amennyiben nem vállal bűnrészességet az elnökség Jámbor Lászlóval, az nem alkalmas rá, hogy a hivatásos vadászokat képviselje.

Arra kérjük önöket, hogy Gál Péter urat támogassák.

A többi poszt kapcsán nem szeretnénk támpontokat adni önöknek. Szavazzanak a lelkiismeretük szerint.

Ha egy posztra egyetlen jelölt van, azt is 50%+1 szavazattal kell megválasztani, vagyis ha az önök számára egy jelölt nem szimpatikus, ne szavazzák meg, húzzák le a listáról. Mindezt akkor is megtehetik, ha nincs ellenjelölt. Majd lesz!

Számunkra is meglepő, hogy mennyi visszajelzést, jószándékú felháborodást, biztatást kapunk, és milyen elszántságot tapasztaltunk a cikksorozatunknak köszönhetően. Megyei kamarai tisztségviselők, osztályelnökök, küldöttek, szerkesztőségi munkatársak biztosítottak arról, hogy ha rajtuk múlik, ez a struktúra meg fog végre változni. Jó eséllyel nem lesznek szavazófülkék, mert a szavazás titkosságát nem kívánják biztosítani. Ez is a nyomásgyakorlás része, és a tisztességtelenség újabb jele. Abban bízom, hogy mindez még inkább elszánttá teszi önöket. Talán azt a blöfföt is bevetik – amely oly sokszor működik – hogy a politikai szándékot maguk mellettinek hirdetik. De ne hagyják megvezetni magukat! A politika az önök döntésére vár.

Sajnálom, hogy a küldöttközgyűlésen nem tudok rész venni – hiszen nem vagyok országos küldött – amely helyzettel bizonyára élni is fognak, ezért abban is biztos vagyok, hogy ennek köszönhetően ködös magyarázkodások és otromba hazugságok is el fognak hangzani, amiket képtelen leszek megcáfolni. Ha így lesz, remélem, hogy más feláll, és megteszi helyettem, hiszen – ellentétben a kamara vezetésével – rengeteg információval láttuk el Önöket. Bizonyos értelemben vissza kell szerezzük a becsületünket is. Gondoljanak bele! Mit szólna Széchenyi amiatt, ahogy viselkedik a jelenlegi magyar vadászati elit vezetője?

Bízzanak bennünk! Mi mindig őszinték voltunk önökkel, és ha sikerül irányváltásra kényszeríteni a vadászkamarát, akkor nem fogjuk önöket cserben hagyni.