„Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítja fel önigazolásra.” (Camus)

Nos, ez jutott eszembe, amikor korunk egyik celebje közvetlenül azután, hogy az egyik bevásárlóközpontban megette az öt hét alatt – egy négyzetméteren tizenkét fajtársával együtt – hizlalt brojler csirkéből készített szendvicsét, igyekezett, még tele pofával legyilkosozni, alkoholistázni, hülyézni, seggezni minket, vadászokat, akik a szabadon élő vadállatok húsát fogyasztjuk jelentős részben.

Fontosnak tartotta azt is, hogy kitérjen a péniszünk méretére (a női vadászokkal kapcsolatban nem tért ki arra, hogy nekik mijük nem megfelelő méretű…), azonban a magyar vadászok legendás képességeiről köztudomású, hogy ódák születtek már. Biztosan tudjuk, hogy az a saját tapasztalat, amire ez a nagyra nőtt ember hivatkozik, valami félreértés eredménye lehet. De hogy hogyan szerezte mindezt, remélem titokban marad. Mindenesetre az érdekes, hogy az első benyomásunk vele kapcsolatban igaznak bizonyul.

Hiába... ami egy szobafestőnek az ecset, a kőművesnek a vízmérték, a média hamis dicsfényében úszóinak a tahóság. A tahóság, ami egyben a portéka is, munkaeszköz. Erény, amelyet legfőbb munkavállalói „értékként” kínálnak azok, akik dögevőként próbálják kihasználni, hogy a minimális tudás ellenére is szabadon mondhatják a véleményüket, és bárkit egyoldalúan, általánosítva sértegethetnek. Bugrisnak lenni ma jövedelmező. Sőt! Egy szakma! A lényeg, hogy a fogyasztók reakcióit nem ismerve úgy kell egy büdös bunkónak lenni, hogy beleszőjék a mondókába a menekülés lehetőségét is. Válogatott hazugságokat vágnak a célcsoport fejéhez, majd hozzáteszik, hogy „tisztelet a kivételnek”, amire akkor van szükség, ha esetleg a felháborodás túl nagyra nő, és visszavonulni jövedelmezőbb, mint kitartani a hazugságok és a rosszindulat mellett.

Rendkívül kíváncsi lennék rá, hogy ha én azt állítanám, miszerint minden szőkésbarna rádiós műsörvezető, akinek SB a monogramja, kismacskákkal fajtalankodik, vérfertőző viszonyt tart fenn, gázkamrát üzemeltet, és szabadidejében pedofil – de csak amikor nincs belőve – ám hozzátenném, hogy „tisztelet a kivételnek”, akkor vajon megsértődne-e az, akire egyáltalán nem véletlenül gondolok.

Ez a helyzet kiváló lehetőséget nyújt arra is, hogy felmérjük, hogy állunk az önvédelem terén, és kiderüljön, milyen állapotban van a szervezeti immunrendszerünk. Úgy látszik, a stresszteszten elbuktunk, és kiütötte a szánkat a herpesz.

Az OMVV szóvivője az egyetlen, aki értékelhetően reagált a gusztustalan vádakra. A legnagyobb költségvetéssel rendelkező vadászati érdekképviselet – vagyis a vadászkamara –  épp napjainkban szeretne minket valahogy megsarcolni, és duplájára emelni a vadászjegy árát, és/vagy a kamarai tagdíjat. Cserébe viszont egyetlen szóval sem kommentálják, amikor alávaló gyilkosoknak nevezik a „vadászok többségét”. Egyébiránt ki és mit tudna mondani? Mert most nem elég annyi, hogy valamelyik propagandaanyagot befűzik a világ legjobb vadászati törvényéről, az állítólagos közösen gondolkodásról, és a konszenzusos megállapodásra törekvés fontosságáról, meg arról, hogy „mindenki leírhatta a véleményét” csak éppen utána kidobták a papírkosárba. Önök emlékeznek akárcsak egy olyan esetre, amikor gyaláztak minket például a kutyalövések esetén, és a kamara a vadásztársadalom védelmére sietett volna, majd határozottan kiállt volna értünk? Na meg aztán ki lenne rá alkalmas? Hisz mint tudjuk a kommunikációs referenst épp ezek a bőbeszédűek rúgták ki.