Közgyűlésre készen
Holnap, december 18-án ismét küldöttközgyűlés. Ahogy tavasszal a választások idején, most is húsba vágó dolgok kerülnek napirendre. Ami a leginkább mélyen érint mindannyiunkat, az a vadászjegy árának emelése, ami körül megint olyan jelenségeket lát az ember, amiket nagyon nehéz tolerálni. Mi például – rengeteg vadásztársunkkal egyetemben – nem is tudjuk.
A vadászkamara elnöksége megszavazta, hogy januárban a megyék ne adjanak ki vadászjegyet, ugyanis arra számítanak, hogy februártól emelkedni fog az ára. Azt is hallottam már, hogy az a mese lesz, miszerint nem készültek el az érvényesítő bélyegek, ezért csúszik a vadászjegyek kiadása. A magam részéről ilyen fokú inkompetenciát nem feltételezek, meg hát ez ugyebár azonnal kérdéseket vetne fel: ha húsz éven keresztül minden évben elkészültek a bélyeggel, most a teljesen megújított, fiatal, agilis, szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező, minisztériumban edződött apparátusnak ez hogy ne sikerülne? Na de bizonyára ennek pletykának semmi köze a valósághoz.
Mindjárt itt az első vesszőparipám, amit azóta sem értek meg. Ha egy dilemma előtt áll egy érdekvédelmi szervezet, és az a kérdés merül fel, hogy „mit csináljunk?”, akkor az első számú vezérelvre kell gondolniuk, ami így hangzik: Mi jó a tagságnak? Erre a kérdésre aligha az a válasz, hogy: „a tagságnak az a jó, ha félrevezetjük őket, ha kell, hazudunk, és semmiképp nem hagyjuk, hogy olcsóbban váltsanak vadászjegyet januárban”. Na de akkor mi van itt?
A megemelt árú vadászjeggyel számolt költségvetésben olyan tételek szerepelnek, mint például egy új autó a főtitkárnak tízmillió forintért. Én azt értem, hogy csodálatos egy új terepjáróban díszelegni a mi pénzünkből, de ezért vállalható, hogy becsapják a saját tagjaikat?
Én a versenypiacon élek. Az igazság az, hogy ezek a derék emberek ott fent az életükbe nem dolgoztak a versenyszférában, és talán fogalmuk sincs, mennyit kell dolgozni egy tízmilliós autóért. Nem akarok álszent lenni. A kamara főtitkára ne busszal járjon. De…!
2015-ben a központ működési költsége 116 millió forint volt, 2016-ban 125 millió, 2017-ben 188 millió, jövőre pedig 220 millióval terveznek. Ez három év alatt több, mint 100 millió forint növekedést jelent. A bérköltség 2015-ben 29 millió forint volt, 2019-re 68 millió forint lesz! Ez három év alatt 230%-os emelkedést jelent. Namost... ezt nem egyszerűen kérik tőlünk majd tavasszal a költségvetés elfogadásakor, hanem most megágyaznak neki a januári vadászjegy kiállításának a szabotálásával, mert ha nem vernek át minket, és a többség még januárban, 10 000 forinttal olcsóbban érvényesíti a vadászjegyet, akkor ugrik az új terepjáró és a plusz bérköltség. Nem egyszerűen félek tőle, hanem tudom, hogy ha nem kezdeményezik, szavazzák meg a küldöttek, hogy januárban is legyen vadászjegy kiállítás, és ezt a pofátlan költségvetést meg igen, az olyan üzenetet fog magába hordozni, hogy a 2020-as költségvetés előterjesztésénél megnézhetjük magunkat. A tendenciózus – évről évre folyamatos és jelentős növekedés – amely a központi vízfej igényeire kell, világosan mutatja ezt.
Utóirat
A barátaim azt kérdezgették tőlem, fogjuk-e „lázítani” a küldötteket. Azt a választ adtam, hogy eszünk ágában sincs. Mi nem feltétlen akarjuk, hogy ránk hallgassanak. Kissé értetlenül álltak a válaszom előtt, ezért kénytelen voltam tovább magyarázni.
Az ellen küzdünk évek óta, hogy a küldötti státusz ne valami statisztameló legyen, amelynek a fizetsége évente egy-két tál étel, hanem hogy a kamarai vezetők soha többé ne beszélhessenek tényként a saját, egyéni döntéseikről mielőtt a küldöttközgyűlés megszavazta volna, ergo szűnjön meg az a megalázó helyzet, hogy „bútordarabok ezek”. Mennyire lenne becsületes azt kívánni, hogy egy blog füttyentésére engedelmeskedjenek? Itt újabb értetlenség jelent meg az arcokon, ezért kénytelen voltam tovább magyarázni.
Mi nem azt szeretnénk, ha három bloggeren múlnának a közügyeink, hanem azt, hogy kezdjünk el működni mindannyian. A kamarai küldöttek kérdezzék meg a környezetükben élő vadászokat a vadászjegy árának emeléséről, arról, hogy elfogadható-e, hogy a saját érdekvédelmi szervezetünk igyekszik trükkökkel lezárni az utakat az olcsóbb vadászjegy váltáshoz (arról nem is beszélve, hogy maga szorgalmazza a terhek növelését a kötelező kamarai tagságot kihasználva, amit ugyancsak nekik köszönhetünk), és esetleg azt is, hogy egyetértenek-e mindazzal, amiket mi itt a blogon írunk. Ha egyetértenek velünk, annak mi persze örülünk, ha nem akkor azon kell dolgozni, hogy érthetőbbe tegyük azt, amiben hiszünk, és amit tenni szeretnénk.
Ez nem hatalmi viaskodás. Itt a jövőnk a tét. Ha működünk, akkor változnak a dolgok, és azt mondjuk a központi költségvetésre, hogy eddig, és ne tovább. Ha nem, akkor nem hogy három blogger... hanem maga a Jóisten se tud minket megmenteni az újabb évtizedekre kárhoztatott szürke, borongós, kissé morgós, közönyös és semmiben sem hívő atmoszférától, ami jellemez minket, vadászokat.
Ha elkezdünk működni, akkor lesznek eredményeink. Máshogy a közönnyel leszámolni nem lehet.
Glück Balázs
