Titkári wellness és az elnökségi vadászat

Ha tetszik az embernek, ha nem, a vadászkamara egy cég is egyben. Mindez azt jelenti, hogy a munkavállalókat éppen olyan juttatások illetik meg, amelyek más cégeknél is járnak. Normálisan ez úgy zajlik, hogy a prémiumot előre meghatározott célok teljesítéséhez, eredményekhez kötik, illetve év végén összejön a kollektíva egy évbúcsúztató rendezvényre. A fenti helyzetet teljesen hétköznapi dolognak tartom, így eszem ágában nincs ironizálni, és minden fillérbe belekötni céltalanul, amit a tisztségviselők személyes boldogságára költünk. De!

Történt, hogy a vadászati törvény végrehajtási rendeletének módosításához a megyei titkároknak kellett javaslatokat összeállítani. Mindezt hol lehetne eredményesen végezni, ha nem egy wellness szállodában, egy kétnapos ülésen? Mert akár hiszi a Nyájas Olvasó, akár nem, így történt: húsz embernek nem egy konferenciatermet béreltek, ad absurdum nem interneten folytattak konferenciabeszélgetést (ha már eszerint írásban nem lehetett úgy begyűjteni a véleményeket, ahogy azt a sikertörténetként kommunikált Vtv.-nél mégis sikerült).

A költségeket a még meg nem emelt vadászjegyünk árából fizették. Ez nem épp egy karácsonyi vacsora ára, azonban gondolhatnánk, hogy talán az eredményes munka miatti prémiummal van dolgunk. De tekintettel arra, hogy a szorgos munka eredményeképp benyújtott javaslatokból szinte semmit sem fogadott el az FM, prémiumot indokló eredményről nem beszélhetünk. Már csak azért sem, mert a prémium nem lehet megelőlegezett, annak feltétele a teljesítés.

Az elnökség tagjai sem járnak sokkal rosszabbul, noha ők nem is alkalmazottak, így a tiszteletdíjukon felül aligha illeti meg őket bármi is. Az elmúlt vadászati idényt leszámítva ugyanis minden év végén meglepte őket egy vadászattal a kamara vezetése. 2017-ben csak azért nem volt ilyen vadászat, mert Jámbor elnök úrtól személyesen kérdeztem rá erre a szokásra is (amit először látszólag nem is értett :) ), és miután idén választások vannak, bizonyára nem érezték túl szerencsésnek, ha ezzel borzolják a kedélyeket. A tavaly őszi elnökségi ülésen az egyik megyei elnök rá is kérdezett, hogy ha már „van pénzünk”, miért ne lenne idén is a számukra egy vadászat megrendezve. Sikerült kiderítenem, hogy a legutóbbi ilyen bizony pénzbe került: 2016 decemberében, Bélmegyeren tartották, vagyis szó nincs arról, hogy valaki egy vadászat erejéig nagylelkűséget gyakorolt volna.

Ha esetleg megnéznék az érintett évek pénzügyi beszámolóit, természetesen olyat nem találnak benne, hogy titkári wellness vagy elnökségi vadászat. Ezek a dolgok kreatívan lettek lekönyvelve. Természetesen a pénzügyi beszámoló szöveges ismertetőjéből is kimaradtak ezek a részek.

Tisztázzuk: én nagy ellenzője vagyok annak, hogy a megyei elnökök tiszteletdíj nélkül dolgozzanak. A munkát meg kell becsülni, és aki dolgozik, az legyen megfizetve. A fenti példa mindjárt rá is mutat arra, hogy miért vallom ezt. Az rendkívül képmutató állapot, hogy miközben egyes megyei elnökök minden évben elmondják, hogy a tiszteletdíjukat nem veszik fel, aközben csak kiderül, hogy ami le-le pottyan a szervezeti élet mindennapjai során, az megfelel a tiszteletdíj mértékének, vagy akár meg is haladja ezt. Tisztelt Elnök urak! Vegyék csak fel bátran a tiszteletdíjukat, ha pedig ezt szánalmas összegnek érzik, emeljék, emeltessék meg maguknak, dolgozzanak, egyék meg az ebédet karácsonykor vagy az ülések során, és fizessék a vadászataikat a saját zsebükből! Ebben az esetben nem szorulnak ökölbe még a lábujjaim is, amikor azt kell végighallgatnom, hogy iskolai bemutatókra nincs pénz, mert a kamara nagy problémákkal küzd amiatt, hogy nem emelték meg a vadászjegy árát. De sunyiban azért arra van kreativitás, hogy az elnökségi vadászatokat és a titkári wellness-t rejtegessék a költségvetésben.

Hogy születik a szakmai igazgató

Ez az epizód egy történet közepe. Az egykori főtitkár kirúgásával kezdődött, de erről majd később. Miután Pechtol Jánost a kamara elnöke kiebrudalta a szervezettől, Jámbor úr tett egy ígéretet a nógrádi kamara elnökének – Szabó Lászlónak – miszerint ő lesz az országos szervezet főtitkára. Egyesek szerint ez már akkor megtörtént, mielőtt Pechtol Jánost lapátra tette volna.

Jámbor úr – akinek aztán ne parancsoljon a küldöttközgyűlés – teljesen természetesnek gondolta, hogy az „uram-bátyám rendszerben” kizárólag ő mondhatja meg, hogy kiből mi lesz, hiszen a küldöttek azt csinálják, amit ő mond, az elnökök többségével együtt. Az természetesen fel sem merült, hogy ki az, aki alkalmas. Ne beszéljen vissza, és azt csinálja, amit az elnök mond.

Egy kis homok került azonban a gépezetbe, mert megérkezett egy másik jelölt, aki ebben a focicsapatban erősebbnek bizonyult. Az új igazolást Bajdik Péternek hívják, aki egyébként azt a feltételt teljesíti is, hogy ért a vadászat ügyes bajos ügyeihez, és eddig úgy tűnik, hogy a kellő intelligenciával is rendelkezik, engedelmeskedni pedig már a minisztériumban megtanult.

Jámbor úrban fel sem merült, hogy az FM akaratával szembe menjen, azonban kínos volt az ügy, mert ő mindenhatósága már elígérte ezt a posztot másnak. „Sebaj”, gondolta, majd létrehozatta a „szakmai igazgató” státuszt, és Szabó urat mindjárt megkínálta egy kiemelt fizetéssel, így meg is lett a fájdalomdíj. De itt még nem állt meg a történet!

Miután Szabó úr Hollókőről jár be, csak nem jöhet a szakmai igazgató busszal. Vásárolt hát a kamara a számára egy Suzuki Vitara terepjárót hatmillió magyar forintért. Igen ám, de felmerül a kérdés, hogy ha tavaly a küldöttközgyűlés megszavazta a költségvetést is, akkor vajon hogyan történhetett meg mindez, hiszen abban bizony autó beszerzés nem szerepelt. A küldöttek ezt hamarosan megtudják, ugyanis utólag próbálják majd a torkukon letolni, hiszen ez az autó úgy került a 2018. évi költségvetés tervezetébe – amit majd csak április 13-án szavaz meg a küldöttközgyűlés – hogy ezt bizony már megvásárolták, hónapok óta fut. A tervek közt a Tisztelt Küldöttek azt olvashatják:

„A gépkocsi vásárlást az Országos Vadgazdálkodási Alaphoz kötődő feladatok tették szükségessé. A szóban forgó gépjárművet elsősorban a szakmai igazgató fogja használni.”

Fogja? Miért? Elromlott? Az üzenet pedig magyarul így hangzik:

„Ezek a birkák úgyis arra szavaznak, amit mondunk”.

A vásárlás indokaként azt mondják majd, hogy az autóra azért van szükség, mert a vadgazdálkodási alap teljesítését ellenőrizni kell. Jogos is lehetne! Egy baj van csak ezzel az érvvel. A vadgazdálkodási alap ellenőrzését – az elnökség szerint – 2019-ben fogják megkezdeni.

De ne legyünk csak anyagiasak. Próbáljuk megállapítani, hogy egy 6 milliós autó, egy akár évi egymilliós útiköltség (a hatvani költözésig) és egy 7,9 milliós bérszámla után mit várhatunk Szabó úrtól.

Az ominózus elnökségi ülésen – amikor az új szakmai igazgató bemutatásra került – Szabó úr elmondta, hogy a vállalkozásait felszámolta, és most már pihenésre vágyik. Kis hazánkban idén több mint ezer vadász azért fizette be a vadászjegyét, hogy egyetlen ember – a Jámbor úr kegyeltjeként – pihenni járjon a kamarába. Nyilván puszta rosszindulat, hogy ezen háborgunk...

Szabó úr státusza más miatt is érdekes. Nógrádi elnökként ott ül az elnökségben a főtitkár áttételes főnökeként, majd utána szakmai igazgatóként dolgozik a kamarának, mint a főtitkár beosztottja. Ez az összeférhetetlenség zavar ott bárkit? Ugyan...