A blogunkkal kapcsolatban a kamara jelenleg még regnáló elnöke, Jámbor László rengetegszer mondta, hogy nem kell velünk foglalkozni. Fontosnak tartotta ezt a tavaszi kamarai tisztújítás után írt győzelmi jelentésében és nyílt levelében is kiemelni (mókás, hogy mindkettő gyakorlatilag csak a Beírókönyv Blogon megjelent cikkek miatt íródott meg, szigorúan a „nemfoglalkozás” jegyében). 

Az egyik eredmény, hogy nyögvenyelősen, de egyre átláthatóbb lesz a kamara működése (és most nem humorizálok). De ne kalandozzunk el: olyannyira nem foglalkoznak velünk, hogy a legutóbbi elnökségi ülésen külön határozatot hoztak rólunk, amit többször felolvastunk a péntek esti bulin a fröccs mellé, és minden alkalommal ugyanolyan jót derültünk:

48/2018. HATÁROZAT: Az Elnökség egyhangúlag (20 igen, 0 nem és 0 tartózkodás mellett) elfogadta, hogy az Országos Magyar Vadászkamarát – annak megyei és országos tisztségviselőit – online felületeken ért támadásoktól elhatárolódik, a nemtelen rágalmazásokra a Kamara képviseletében nem reagál és visszautasítja a véleményalkotásnak azon megnyilvánulásait, melyek a Kamara belső egységének  és a külső partnerekkel való kapcsolatának megbontására irányulnak, emellett a vadásztársadalomról, vadászatról alkotott társadalmi képet negatívan befolyásolják.

(forrás, a háttérről részletek lent, az Utóiratban)

Bár nekünk – jobb híján – a stílusunkat szokta kritizálni a kamarai vezetés, mi eltekintünk tőle, hogy ezt a pártállami lózungokkal teletűzdelt hablatyot mélyebben elemezzük. Egy rész viszont igen fontos: a támadásokról, a nemtelen rágalmazásokról szóló. Mivel a határozat (meg semmi és senki más) nem nevesíti ezeket, kénytelenek vagyunk találgatni. Talán ezekről lehet szó…?

• A kamara vezetése és elnöksége nem osztja meg a közérdekű információkat a tagsággal (de mi azért ezen segítünk, lehet, hogy ez fáj…?).
• Úgy látjuk, hogy a rendeszeresen felsorolt „eredmények” igazából lufik. Ugyanitt megírtuk, hogy a nem létező ifjúsági programra hivatkozva idén tízmilliókat osztanak szét.
• Jámbor László, az OMVK elnöke figyelmen kívül hagyja a küldötti döntéseket. Erre elég kézzelfogható példát külön is ismertettünk.
• A demokratikus választásoknak csak a látszatát tartja fenn a kamarai vezetés.
• A kamara elnöke saját hatáskörben osztogatja a szervezet legmagasabb kitüntetését.
• A kamara vezetése luxusra költ, az elnök a havernak csinál jól fizető állást.
• A kamara elnöke törvénytelenül rúgta ki Pechtol János főtitkárt, hűtlen kezeléssel többmilliós kárt okozva az OMVK-nak.
• A kamara elnöke függ a politikától, és ahhoz igazodik, cserben hagyva a szervezetet. Ezt nem csak mi mondjuk, ennek tekintetében a tavaszi küldöttközgyűlés jegyzőkönyvét is érdemes áttanulmányozni.
• A Kamara csak Jámbor úr fejében létező „belső egységéről” meg annyit, hogy bizonyára több kamarai tisztviselő buzdít bennünket arra, hogy abba ne hagyjuk a Jámbor mester vezetési gyakorlatát kritizáló posztjainkat, mint ahányan őt (állítólag!) a magas labdákkal tűzdelt, de konkrétumokat kínosan kerülő nyílt levelének megírására ösztönözték.

A tavaszi küldöttközgyűlésen Jámbor elnök úr az említett jegyzőkönyv szerint így kommentálta, amikor több küldött nekiszegezte az egyértelműen hozzá köthető, általunk felsorolt visszásságokat:

„Én úgy gondolom ez a mai Küldöttközgyűlés nem alkalmas fórum arra, hogy minden egyes tételt a mi részünkről lereagáljunk, mert akkor még holnap reggel is itt lennénk. (…) Azt tervezzük, hogyha a mai nap lement, utána meg fogjuk tenni majd, a kérdésben felmerült reakciót.”

Majd miután még egyszer szembesítették a vádakkal, hogy ezek a választások előtt tisztázódjanak:

„Még egyszer mondom: nem szeretnék most itt tételesen kitérni erre a blogra, habár szinte minden egyes megjegyzése papír nélkül a fejemben van. Egyet fogadjon el a Közgyűlés, én az abban foglaltak minden egyes állítását a magam részéről Pap Gyula nevében és az Elnökség nevében is visszautasítom. Minden egyes állítás csúsztatás, nem fedi a valóságot, és akkor a stílusról már ne is beszéljünk.”

No, a reagálást azóta, április 13-a óta is várjuk (nem mi, a Beírókönyv szerzői, hanem a közélet iránt érdeklődő vadászok), addig is be kell érnünk azzal az óvodás válasszal, hogy „de nem is”. Kristálytisztán látszik: miközben szinte minden testületi ülésen azt matrázzák, hogy velünk, a bloggal nem kell foglalkozni, valójában a tagsággal nem foglalkoznak. Hiszen a fent említett határozattal immár nem csak a kamara elnöke, hanem az egész elnökség szentesítette a tagságot semmibe vevő hozzáállást: arról szavaztak, hogy nem hajlandóak semmit megindokolni, és nem tartoznak elszámolással vagy magyarázattal a tagságnak. Pedig figyelembe véve a választás eredményeit, a tagságot képviselő küldöttek másként látják…

Mi szóltunk: ha a tisztújítás megerősíti a kamara elnökét, akkor vérszemet fog kapni, hiszen azt igazolják vissza a küldöttek, hogy bármit lehet. Így is történt, történik.

Most megint szólunk: van lehetőség korringálni a hibát. A kamara alapszabálya szerint az országos küldöttek legalább 10%-a összehívhatja az országos küldöttközgyűlést bármilyen napirendi pontokkal. Decemberben rendkívüli küldöttközgyűlés lesz, és a logika azt diktálja, hogy ha legalább ennyi küldött javasol napirendi pontokat, azokat tárgyalni kell (hiszen ha nem tárgyalják, akkor egyszerűen összehívható egy másik küldöttközgyűlés). Még nem késő „foglalkozni vele”, és rendet tenni.