Győrffy Balázs NAK-elnök (akinek az éjjellátók térnyerését köszönhetjük), Csányi Sándor professzor (neki a tájegységi határvonalakat), Bitay Márton FM államtitkár (ő felügyelte a Vtv. és a Vhr. dicső módosítását, amiben magasról tettek a kamara véleményére, viszont bekerült pl. a tájegységi rendszer és a vadkáralap), Bajdik Péter FM-főosztályvezető (hogy, hogy nem, ma már kamarai főtitkár) és egy kakukktojás, Nagy László (exkluzív infó: a kamarai elnök vadásztársaságának gazdasági vezetője). Mi a közös bennük? Az, hogy a Vadászkamara legmagasabb kitüntetését kapták meg 2017-ben annak elnökségétől (névleg). Gyakorlatilag Jámbor László kamarai elnök egy személyben szórta az aranyat saját belátása szerint. Okés...?

Írtunk már a vadászati kitüntetésekről: megírtuk, hogy a plecsniket kényszeresen osztják, ha kell, ha nem, azon az alapon, hogy a haver mit nem kapott még. Megírtuk, hogy az eszmei, erkölcsi értékük a békasegg alatt van, mert az osztogatással inflálódtak. De 2017-ben sikerült még mélyebbre süllyedni. Az elnökség permanens egyhangú jóváhagyása mellett most már nem csak azok kapnak elismerést, akik nem tettek érte semmit, hanem azok is, akik ellenünk tettek.

Győrffy Balázs ügyes politikus (hogy ez érdem vagy nem, döntsd el magad, Olvasó), jó érdekérvényesítő (mondjuk ilyen politikai-gazdasági háttérrel nem nagy mutatvány). Csányi professzor úr jó szakember, aki teljesítette a megrendelést és bizonyára megfizették. Bitay Márton végrehajtó, Bajdik Péter a végrehajtó végrehajtója, mindketten fizetésért. Vajon melyikük esetében indokolt átadni a legmagasabb kamarai kitüntetést….? Próbáltam megnézni a kamara „új, egységes, központi honlapján” hogy ki kaphat aranyérmet. Nem sikerült. Ami van, az az OMVV honlapján olvasható, és azt találtam a kamarai arany odaítélésének feltételeiről, hogy az kaphatja meg, aki:

„a vadgazdálkodás szakmai szintjének emelésében, a hivatásos vadászi állomány munkájának támogatásában, a vadászati kultúra terjesztésében és a vadászati közéletben folytatott aktív tevékenységükkel kiemelkedő érdemeket szereztek. Azok a személyek jogosultak rá, akik kiemelkedő tevékenységet folytattak a vadászati irányítás, a jogalkotás, a vadászati oktatás terén.”

Hogy ennek a képlékeny szövegnek megfelelnek-e, és ha igen, mennyire a kitüntetettek, azt mindenki döntse el maga. Hogy helyes-e, amikor 20 ember a vadásztársadalom nevében ilyet adományoz, azt is. Ennél viszont sokkal szégyenletesebb az ötödik kitüntetett, ezt az ügyet nem lehet relativizálni.

Nagy László kitüntetése mindennek a legalja. Pontosan tudjuk, hogy azon az elnökségi ülésen mi hangzott el. Jámbor elnök úr elmondta, hogy ragaszkodik hozzá, hogy ne csak nagy embereket tüntetgessenek ki, ezért van egy javaslata. Szeretné, hogy egy vadásztársaság gazdasági vezetője kapja meg az elnökségi keret utolsó érmét. Egy tökös elnök volt, a tökössége kimerült annyiban, hogy megkérdezte, mit lehet tudni az illetőről. Válaszként Jámbor elnök úr megmondta a javasolt személy és a vadásztársaság nevét (Fertőtáj Vt.), és ezzel az indoklást be is fejezte! Mindez kamarai nyelven azt jelenti, hogy „Kussoljál! Ne kérdezősködj, hanem szavazz arra, amit mondok!” Nincs kétségem hogy akkor is megszavazták volna ha elnök úr kibontja az igazság minden részletét, és megmondja: a Fertőtáj Vt. elnöke ő maga. De nem tette. Tehát Jámbor László a saját társasága tagját tüntettette ki anélkül, hogy elmondta volna ezt vagy a kitüntetett érdemeit. A kitüntetés indoklása amúgy csak később került fel a kamara honlapjára.

„Nagy László 43 évesen 2005-ben lett a vadásztársaság tagja és kezdettől fogva aktívan bekapcsolódott a vadásztársaság életébe. Ennek köszönhetően már 2007-ben bekerült a vadásztársaság Intéző Bizottságába, ahol tíz éven keresztül a gazdasági felelősi feladatokat látta el. Működése alatt a közösség szinte minden épülete megújult és új létesítményekkel is gazdagodott, mindez oly módon történt, hogy a fejlesztések nem veszélyeztették a társaság operatív működését. Nagy László a mai napig a közösségi élet egyik legaktívabb tagja. Nemcsak a társaság rendezvényeinek állandó szervezője, de aktívan kiveszi a részét a kamara területi szervezetének munkájából is.”

Itt is azt mondom, hogy mindenki döntse el, hogy mindez megindokolja-e a legmagasabb kamarai kitüntetés adományozását és erkölcsös-e, hogy az elnökség ilyet tegyen, de mindennek az adományozás ELŐTT kellett volna elhangzania….

És ha már itt tartunk. Mint egy korábbi posztban tettük, megint idéznünk kell a kamara elnökét: „Egyet nem tehetünk meg: hogy figyelmen kívül hagyjuk a magunk által megalkotott szabályokat.” A szabály szerint a kamarai aranyéremről az elnökség dönt. Költői kérdésem, hogy akkor vajon van-e ennek nyoma az elnökségi döntések között….?

Szóval: most az asztalra csaphatunk. A kamarai választásokon április 13-án a küldöttek egyértelmű visszajelzést adhatnak ebben is: nem járja, hogy a kitüntetéseket a kamara vezetése nem érdemekért, hanem hízelgésből osztogatja, a haverok körüludvarlására használja (ráadásul a mi kontónkra, mert az aranyból készülő érem súlyos tízezrekbe kerül fejenként!). Ha a küldöttek nem szavaznak bizalmat a mostani vezetésnek, azzal azt is jelzik, hogy elég volt, és azt akarják, hogy végre súlya is legyen ha valaki kitüntetést kap! Ugye jelzik….?