Ezt a posztot már a parlamenti választások után olvashatják. Most, hogy már semmi reális politikai haszna nem lehet annak, ha bizonyos jelenségeket kifogásolunk, talán odaát is megértik, hogy az alábbiakat nem a pártpolitikai értelemben vett ellenzékiség mondatja velünk, és nem is egy 88 éves külföldi nyugdíjas ármánykodása van a háttérben. Azt nem tudom már eldönteni, hogy felmerül-e egyáltalán valakiben odaát, hogy mindez lehetséges.

A politika és a vadászat összefonódásáról sajnos többet tudok, mint szeretnék, ami legfőképp azért jelent problémát, mert egy gyomorral sokszor még a kamarai eseményeket is nehéz megemészteni. Különösebben nem szeretnék ennek a témának a mélyére ásni, de van néhány olyan esemény, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Az első alkalommal, amikor Jámbor kamarai elnök úrral személyesen beszélni tudtam, előkerült ez a téma, és ő a tanúja, hogy – miközben a Vadászlap szerint kedélyesen mosolygok azokkal, akiket kritizálok – egyértelműen elmondtam a fájdalmam azzal kapcsolatban, hogy Jámbor úr, mint egy állami erdészet vezetője, a kesztyűs bábja lesz a politikának. Ő ezt tulajdonképp kikérte magának, és azzal érvelt, hogy vele a politika nem tud kezdeni semmit, hiszen ha nagy lesz rajta a nyomás, majd elmegy nyugdíjba. Nos, nézzük mennyire mondott igazat!

A Vadászlap megrendszabályozása

Történt, hogy a Vadászlap a novemberi lapszámában három sorban le merészelte írni, hogy a vadhús áfájának csökkentését megígérték, de abból nem lett semmi. Jámbor úr a következőt mondta a januári elnökségi ülésen a Vadászlapban megjelent cikkel kapcsolatban:

„Mindezek után nincs a legjobb passzban a Vadászlap emiatt a meggondolatlan lépés miatt; a tulajdonosok, akik döntenek a megjelenő anyagokról, megszűrhették volna, mi kerül az újságba.”

Nos, Jámbor úr a fejébe vette, hogy a Nimród legyen az OMVK és az OMVV közös lapja. El tudják képzelni, hogy mi lenne ott ezek után? Az ötvenes évek!

Megszűrhették volna, mi? Igazat írtak!!! Kiegészítve egy kicsit részletesebben a valósággal, információink szerint a Vadászlap képviselője ún. „politikai dorgálást” is kapott a megfelelő helyről. Ne higgyék, hogy értik, mi a bajunk! Tovább kell magyarázni.

Kétségtelen, hogy a kormányzat sok mindent megtett a vadászok érdekében. Az is kétségtelen, hogy a vadhús áfacsökkentésének elmaradását az ellenzéki vehemenciával is lehet indokolni, bár nem igazán értem, hogy mire nem elég a kormánytöbbség, amikor ennél ezerszer rázósabb ügyeknél sem számítottak az ellenzéki hangok. Lehetünk tehát ebben a kérdésben akár méltányosak is. Az áfacsökkentés nem igazán érinti a vadászok jelentős részét, hiszen nem a boltok polcairól vesszük a húst magunknak, és éppen ezért nem volt értelme ennek az erőlködésnek a politika részéről. De!

Elfogadhatatlan, hogy a politikai hatalom három kritikus sort se tudjon eltűrni, és erre egy alapos „fejmosással” reagáljon! Még a Kádár-rendszerben is tudták, hogy kell egy szelep a kommunikációban, ráadásul a cikk megemlékezett a pozitív fejleményekről is. (Ráadásul biztos vagyok benne, hogy ha akár a kamarától, akár a védegylettől, akár az FM-től kap a Vadászlap egy válaszcikket, kérdés nélkül lehozzák.) És mi történik? Ahelyett, hogy a kamara elnöke kiállna azokért, akiket képvisel, tulajdonképp azt mondja, hogy „Ha több eszük lenne, akkor kussolnának”.

Hűséges olvasóink tudják, hogy a Vadászlap milyen méltatlan cikket közölt a munkánkról. Az azonban, hogy valaki igazat írhasson – pláne ha méltányosan teszi – alapvető kell, hogy legyen. Ha az ellenfelünkről van szó, ha nem! Egy politikus pedig ne legyen primadonna! Viselje el a kritikát, különösen, ha jogos, és ráadásul még méltatást is kap mellé!

A Pest megyei kamara megrendszabályozása

Történt, hogy a Pest megyei vadászkamara hírlevelében leközöltek egy cikket, amelyben az egyik ellenzéki politikus neve is szerepelt. Nem hangzott el a részéről semmiféle nagyívű politikai monológ. Nem reklámozta a pártját, nem szidta a kormányt. Csak a neve szerepelt ott a cikkben, és hogy ő országgyűlési képviselő! Erre azt mondanánk, hogy ez a politika homokozója, nekünk itt nincs keresnivalónk. Viszont megint itt a DE!

A pest megyei kamara titkárát berendelték az FM-be, és ő is megkapta a maga fejmosását. Ezek után arra hivatkozni, hogy egyoldalú a politikai kommunikáció a hírlevélben – miközben már abban a nyomorult évkönyvünkben is kormányzati politikai hirdetések jelennek meg – meglehetősen nevetséges. Szerencsétlen titkárnak ezt az „ősbűnt” valahogy helyre kellett hoznia, ezért közölték vele, hogy akkor méltóztatnának megbocsájtani, ha egy a minisztérium munkáját magasztaló cikket is lehoznak a következő számban. Így is lett! Az egyik oldalon egy név, a másik oldalon fájdalomdíjnak egy magasztaló cikk. Arányos, nem?

Mit tett a kamara elnöke, hogy megvédje azokat, akiket képvisel? Semmit! Egyáltalán felmerülne az bárkiben, hogy valamifajta védelemért forduljon a kamara elnökéhez ilyen esetekben?

Király István megrendszabályozása

Történt, hogy amikor a vadászati törvény tervezete kijött, a Tolna megyei kamara titkára, egy másik szervezeti minőségében, többedmagával kritikusan méltóztatott nyilatkozni a Vtv. koncepciójáról. Hogy kinek volt igaza, az most nem lényeg. Talán nem is tudta – hiszen nem élt eleget abban a rendszerben, ami iránt most egyszeriben nosztalgiája lett sokaknak – hogy egy „ősbűnt” követett el ő is. Kritizálni merészelt! Jámbor „velem aztán nem tud tenni semmit a politika” László azonnal felháborodott, és találtak gyorsan néhány olyan kifogást a titkári munkája kapcsán, amit mondjuk még 8-10 titkár esetében is el lehetne mondani, majd szépen lapátra tették a Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság éléről. Ez volt Jámbor úr első olyan ténykedése, ami – ahogy Hofi mondotta egykor – „jel volt az elvtársaknak”, és ettől kezdve felbugyogott a legtöbb elnökségi tag és megyei titkár számára a fiatalsága, és elkezdték a vadászkamarát még inkább az államszocialista nosztalgia jegyében működtetni.