A blogunk kezdete óta próbáljuk patikamérlegen mérni a korrektséget, így ha érkezik hozzánk egy válaszlevél valamelyik írásunk érintettjétől, fontosnak érezzük, hogy ugyanolyan publicitást kapjanak az ellenérvek is, mint a saját gondolataink. Rózsa G. Róberttől – aki a Pest megyei vadászkamara munkatársa – az alábbi információkat kaptuk kommentben a „Megkezdődött a választási kabaré” című, a kamarai választások rendszeréről szóló posztunkhoz. Ezt változtatás nélkül, de kommentárral, válasszal közzétesszük, és természetesen szeretnénk rá válaszolni is.

Az osztályülésekről szóló első cikksorozatunk sem adott okot az örömre, és sajnos most is csak azt tudjuk mondani, hogy a szappanopera folytatódik, mert a Somogy megyei kamara provokál bennünket. Valamiért a becsületes választások fogalma ezt váltja ki belőlük. Mi pedig állunk rendelkezésre. Ismét döntsenek Önök. 

A somogyi vadásztársak jó döntésnek tartották, hogy a tegnapi posztunk után mára meghamisítsák a saját weboldalukat, ezért a hivatásos, illetve a sportvadász osztályülések meghívóját utólag tették ki az oldalukra. Kezdem úgy érezni, hogy hülyének néznek minket az urak.

Vendégposzt következik egy névtelen szerzőtől. Nem szeretem a névtelen szerzőket, de adott esetben megértem és tudomásul veszem az indíttatását. Kapóra jött, amit megosztott velünk, hiszen nemrég megírtam, mi a baj a kamarai választási rendszerrel, itt pihent a virtuális fiókban a cikk. Én végigvettem az elméletet, anonim vadásztársunk pedig megmutatja, hogy hogyan működik (dehogy működik…) a gyakorlatban. Írását változtatás nélkül, egy az egyben közöljük.

- avagy hogy ne mutassunk példát a fiataloknak –

A továbbiakban nem egy cikket, sokkal inkább egy látleletet fognak olvasni. Érdekes lesz, ezt megígérhetem. Annak idején volt egy ígéretünk, ami arról szólt, hogy nem hagyjuk ismét „trükkök százaival” elcsalni a megyei választásokat. Legalábbis a magunk szerény eszközeivel minden olyan résztvevőnek az eszébe juttatjuk, hogy huszonhét éve volt a rendszerváltás, aki azt hiszi, hogy ez a választás is olyan lesz, mint a többi. Nos, elkezdődött... mi pedig, tartjuk a szavunkat.

Mielőtt belecsapunk a cselekménybe, muszáj a kamarai Alapszabály V. fejezet 21. § (3) bek. a) pontját megismerni, amely a küldöttválasztó kamarai osztályok összehívásáról szól. Az itt megválasztott megyei küldöttek választják meg később a tisztségviselőket. Íme:

 „az illetékes kamarai osztályt vezető alelnök összehívja küldöttválasztás céljából a kamarai osztály ülését”

 Az összehívásnak tehát nincsenek követelményei. Az aktuális megyei vezetés maga választja meg az összehívás módját és az idejét is. Ennek a momentumnak fontos szerepe lesz a továbbiakban.

Szociálpszichológusok szerint korunk fiataljai azzal a problémával küzdenek, hogy bár soha nem látott mennyiségű információ zúdul rájuk az internetnek köszönhetően, ezekből nem válik gyakorlati tapasztalat. Ennek a jelenségnek az a következménye, hogy az információ birtokának tudatában élő gyerekek egója az egekig ér – hiszen úgy érzik, hogy ők értenek bizonyos dolgokhoz – azonban amint a valóság „megméri” őket, kiderül, hogy lényegében gyakorlati tapasztalatok hiányában ez az ún. „tudás” önmagában használhatatlan. Ennek következtében vagy menekülnek az élet megmérettetései elől, vagy összeomlanak, amikor a valóság eléjük tárja a saját helyi-értéküket, és az addig felépített ego úgy omlik össze, mint egy kártyavár, így még a maradék önbizalmuk is elveszik. Nem mellékesen ez az állapot a férfiasság hóhérává is vált az elmúlt évtizedekben. Tulajdonképp fizikai élményeik nincsenek, és pótcselekvésként kínálkoznak a vizuális élményszerzés egyre gyarapodó módozatai.

Forrás

A fizikai élmények hiányának tünetegyüttesét a továbbiakban olyan gondolatsorra szeretném felfűzni, ami talán egy kicsit újdonságnak hat a vadászati közvélemény számára.

Ezt a képet húsvét vasárnap reggelén kaptam. Balatonalmádi belterületén, kutyák tépték szét. Egy a sok közül. A PM nevű operettpárt javaslata értelmében – amit egészen undorító cinizmussal „állatvédelmi” javaslatnak neveznek – ez a látvány nem érv. A javaslat értelmében az állatvédelem fogalma a házi kedvencek és a vad viszonylatában a kóbor- és szabálytalanul sétáltatott kutyák és a macskák kizárólagos védelmét jelenti, és nem a vadét.

Árpád olvasta a kamara honlapján, hogy lesz elektronikus vadászjegy. Árpád egyik szeme nevetett, másik sírt. Nevetett, mert örült, hogy jövőre talán öt percébe és tíz kattintásba kerül a vadászjegy kiváltása. És sírt, mert idén jól megszívatták, amikor több mint másfél óra alatt váltott vadászjegyet. Alább az ő története, amelyet a következő kísérőlevéllel küldött:

„Sziasztok! Most olvastam a Facebookon a kamara oldalán, hogy lesz plasztik vadászjegy jövőre. Kár, hogy idén nem volt, egyszerűbb lett volna az életem. Meg még sokaknak. Megírom, mi volt velem februárban, ha gondoljátok, tegyétek ki nyugodtan!”

Árpádnak nem kell kétszer kérnie. Köszönjük, Árpád!

A Jogtörténeti Jelentőségű Vadászati Törvény végrehajtási rendeletének tervezete eddig úgy volt része az életünknek, mint a sorozatrajongóknak Columbo hadnagy sosem látott felesége. Mindenki tud róla valamit, lényeges vagy kevésbé lényeges részleteket, de kevés volt az olyan ember, aki személyesen is ismerte.

Nos, a lepel lehullt, a módosítás tervezete a tegnapi naptól nyilvános és véleményezhető. Nem lévén jogász, csak felületes értékelésre vállalkozhatom, a teljesség igénye nélkül, első olvasatra összegyűjtve a várható pozitívumokat és a negatívumokat.

Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt. / blikk.hu

Az OMVK sok mindent elk*rt, és annál is több dolgot csinálhatott vagy csinálhatna jobban, vagy legalább valahogy. De ezt a kutyafuttatós dolgot most úgy néz ki, elkezdték kezelni. Annak, aki nem figyelte a mátyásföldi kutyalövés fejleményeit: a főbb állatvédő szervezetek is nyíltan hirdetik, hogy nem szabad a kutyát vadászterületen elengedni.

Ha csak egyetlen problémát említhetnénk, amelyről kijelenthetjük, hogy közmegegyezés van róla a vadászok között, az az ifjak vadásszá nevelésének ügye lenne. Annak ellenére, hogy ez szinte mindenki számára egyaránt fontos, lényegében semmit sem léptünk előre ezen a területen az elmúlt évtizedekben. Én megkísérlek ezen változtatni. Íme, egy kidolgozott program. Remélem, hogy a lehető legtöbben mellé álltok.