Túl vagyunk a küldöttközgyűlésen. Hogy mi volt, hogyan volt, arról ott a jelentés a kamara honlapján. Elég uncsi. Nem azért, mert hivataloskodó, hanem mert az izgalmas részletek pont kimaradtak. Volt már rá példa, hogy segítettünk a vadászoknak tájékozódni (valamiért Jámbor elnök úr zokon is vette), megtesszük most is. Alább néhány érdekesség.
Egy nappal a küldöttközgyűlés előtt interjú jelent meg Jámbor Lászlóval, az OMVK elnökével a Magasles blogon. Ebben újabb hazugságon kaphatjuk. Fontosnak érezzük, hogy a küldöttek felelősségük teljes tudatában hozhassanak döntéseket, így az alábbi levéllel hívtuk fel az elnöki kreativitásra a megyei kamarai vezetők figyelmét. (A ma reggeli posztunkat is elküldtük nekik.)
Holnap, december 18-án ismét küldöttközgyűlés. Ahogy tavasszal a választások idején, most is húsba vágó dolgok kerülnek napirendre. Ami a leginkább mélyen érint mindannyiunkat, az a vadászjegy árának emelése, ami körül megint olyan jelenségeket lát az ember, amiket nagyon nehéz tolerálni. Mi például – rengeteg vadásztársunkkal egyetemben – nem is tudjuk.
A vadászkamara elnöksége megszavazta, hogy januárban a megyék ne adjanak ki vadászjegyet, ugyanis arra számítanak, hogy februártól emelkedni fog az ára. Azt is hallottam már, hogy az a mese lesz, miszerint nem készültek el az érvényesítő bélyegek, ezért csúszik a vadászjegyek kiadása. A magam részéről ilyen fokú inkompetenciát nem feltételezek, meg hát ez ugyebár azonnal kérdéseket vetne fel: ha húsz éven keresztül minden évben elkészültek a bélyeggel, most a teljesen megújított, fiatal, agilis, szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező, minisztériumban edződött apparátusnak ez hogy ne sikerülne? Na de bizonyára ennek pletykának semmi köze a valósághoz.
Gratulálunk Bajdik Péternek, a vadászkamara főtitkárának! Hiszen alig három hét után sikerült elérnie, hogy a Balázsék Showban ismét foglalkozzanak a vadászattal. Tök jól elpoénkodtak azzal, hogy hogyan csalná ki Balázst az erdőbe és lövetné le vadászbalesetnek álcázva. Ha ez nem elég, a reggeli műsorsáv leghallgatottabb adásában ismét elhangozhattak a következők:
„Vakok ezek a vadászok vagy megint részegek voltak?”
„Az alkoholtól a szürke hályog már ráereszkedett a szemére. Miért nem őt lövik le, milyen jó lenne…”
„A hatalmukat fitogtató, kisebbségi komplexussal rendelkező, egyébként a fegyverben, az erőszakban igen hívő, kisebbségi komplexussal rendelkező, péniszhosszabbító emberek mennek vadásznak, tisztelet a nagyon kevés kivételnek.”
„Istent játszanak és közben alkoholisták.”
„Nem tudom sajnálni, még azt sem, amikor az egyik lelövi a másikat. Olyan seggek, komolyan mondom. Isznak, tivornyáznak, részegek.”
„8 éves gyerek infantilis szintjén vannak. Idióta, ostoba vadászok.”
Ismét elérkezett egy olyan pillanat, amikor olyan témához értünk, amelynél méltányosnak is kell lennünk, nem csak kritikusnak. A vadgazdálkodási alap "(„a továbbiakban: Alap”) a vadászkamara legnagyobb erőfeszítést igénylő feladata. Kétségtelen, hogy ebben sok munka van, köszönhető ez a a központban dolgozó kollégáknak. (De nehogy nekem most megint kirúgjanak valakit, mert dicsérgetek!) Az elvégzett munkát még akkor is meg kell becsülni, ha egyébként számos dologban nem értünk egyet vele. Ezért aztán az az elegáns, ha méltányosak vagyunk ebben a kérdésben, ami egy más stílust is érdemel.
Az egészen biztosan nem jó, ha a végre ismét létező vadgazdálkodási alap megítélését azzal intézzük el, hogy: „ez is csak lopás”. Nem is gondolom, hogy az lenne. Azt viszont igen, hogy a tartalma részben tévedéseken alapul, mostanra komoly aránytalanságok találhatók benne, és vannak benne logikus, jó ötletek is. Vegyük sorba a kiírt támogatási lehetőségeket, a pályázat feltételrendszerét és a javaslatainkat.
Egy történetet osztok meg az olvasókkal. Történt, hogy több megyei kamarai küldött aláírásgyűjtésbe kezdett, mert nehezményezték, hogy annak ellenére is lapátra lehet tenni a titkárokat, hogy ők is választott tisztségviselők. Jámbor úr – miután Pechtol Jánost a mi pénzünkből menesztette – egyszeriben harcos támogatója lett annak, hogy az általa támogatott új főtitkárt csak a küldöttközgyűlés tudja visszahívni, és ne lehessen többé úgy felmenti, ahogy ő tette Pechtol esetében néhány hónappal korábban. Derék, egyenes ember, nem? Nos, ezen felbuzdulva a küldöttek aláírásgyűjtésbe kezdtek annak érdekében, hogy a titkárok is ugyanilyen elvek szerint legyenek alkalmazva.
Részlet az Országos Magyar Vadászkamara Vadgazdálkodási Alapjához idén benyújtott és formailag befogadott pályázatok közül. Amíg nem módosítják – mert biztosan átírják, suttyomban – önök is meggyőződhetnek róla a kamara honlapján.
Kiderült, mire kell a pénzünk. A honlapra persze nem teszi fel a kamara, de a december 18-ai küldöttközgyűlés meghívójához csatolt anyagba kénytelenek beleírni. Mi szinte sokkot kaptunk a pofátlanság miatt. Ezt figyeljék!
Őrjöngök. Bevallom férfiasan. Meg fogják érteni. A közelmúltban a vadászkamara elnöksége határozatot hozott arról, hogy a blogunkon elhangzottakra nem fognak válaszolni. Értik? Határozat van rólunk! Ez valamiért fontos volt a számukra. Most azonban, amikor – idézem – „a legtöbb vadászról” válogatott aljasságok ömlenek az egyik rádióból, aztán csatlakozik mindehhez egy újabb közéleti szereplő, aki a maga százhatvanötezres táborát tudja bujtogatni ellenünk, ez a derék szervezet lapít, mint varangy a kasza alatt. Nem hogy egy határozat, de még annyi sem jelent meg, hogy felháborítónak találják mindezt, miközben
„Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítja fel önigazolásra.” (Camus)
Nos, ez jutott eszembe, amikor korunk egyik celebje közvetlenül azután, hogy az egyik bevásárlóközpontban megette az öt hét alatt – egy négyzetméteren tizenkét fajtársával együtt – hizlalt brojler csirkéből készített szendvicsét, igyekezett, még tele pofával legyilkosozni, alkoholistázni, hülyézni, seggezni minket, vadászokat, akik a szabadon élő vadállatok húsát fogyasztjuk jelentős részben.
Fontosnak tartotta azt is, hogy kitérjen a péniszünk méretére (a női vadászokkal kapcsolatban nem tért ki arra, hogy nekik mijük nem megfelelő méretű…), azonban a magyar vadászok legendás képességeiről köztudomású, hogy ódák születtek már. Biztosan tudjuk, hogy az a saját tapasztalat, amire ez a nagyra nőtt ember hivatkozik, valami félreértés eredménye lehet. De hogy hogyan szerezte mindezt, remélem titokban marad. Mindenesetre az érdekes, hogy az első benyomásunk vele kapcsolatban igaznak bizonyul.