Ennyi idő áll rendelkezésére az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) apparátusának, ugyanis az apparátus munkatársai a munkájukat főállásban végzik. Ugyanez igaz Pechtol János ügyvezető elnökre is. Hűséges olvasóink tudják, hogy nem bánunk kesztyűs kézzel a vadászkamara elnökével, holott ő mellékfoglalkozásként „bűn-űzi” az elnöki tevékenységet. Úgy érezzük, hogy a kamarával folyó hadakozás közben kevesebb figyelem fordítódott a vadászatra jogosultak érdekképviseletét ellátni hivatott Védegylet munkájának megítélésére. Ugyanis jogosan merül fel az a kérdés, hogy ha ennyiféle problémánk van a kamara elnökével – aki kétségtelenül a korábbi elnökökhöz képest fújja a maga passzátszelét, és a maga módján, de legalább működik – akkor miért nem foglalkozunk a másik érdekképviseleti szerv munkájával. Nos, ezt szeretnénk most bepótolni, az alábbi kérdések formájában (jelezzük jó előre: jobb híján egyetlen támpontunk az OMVV honlapja, ahol egyikre se találtunk választ):

Jámbor elnök úr kutyaszorítóba került, a hatvani pénznyelő falai ugyanis messze nem zárnak olyan hermetikusan, mint azt ő képzelte…

Napvilágot látott ugyanis a hír, hogy a vadászkamara elnöksége a kamarai tagdíj emelésén töri a fejét: 4000 helyett egyből 14 000 forintra nőne a terveik szerint, hacsak az Agrárminisztérium nem duplázza meg a vadászjegy árát. Hogyan, hogyan nem, de ez a momentum valahogy kifelejtődött az ominózus elnökségi ülésről szóló, a tagdíjfizető talpasok számára is elérhető, nyilvános összefoglalóból. A közfelháborodás hatására aztán Jámbor úr...

A blogunkkal kapcsolatban a kamara jelenleg még regnáló elnöke, Jámbor László rengetegszer mondta, hogy nem kell velünk foglalkozni. Fontosnak tartotta ezt a tavaszi kamarai tisztújítás után írt győzelmi jelentésében és nyílt levelében is kiemelni (mókás, hogy mindkettő gyakorlatilag csak a Beírókönyv Blogon megjelent cikkek miatt íródott meg, szigorúan a „nemfoglalkozás” jegyében). 

Az egyik eredmény, hogy nyögvenyelősen, de egyre átláthatóbb lesz a kamara működése (és most nem humorizálok). De ne kalandozzunk el: olyannyira nem foglalkoznak velünk, hogy a legutóbbi elnökségi ülésen külön határozatot hoztak rólunk, amit többször felolvastunk a péntek esti bulin a fröccs mellé, és minden alkalommal ugyanolyan jót derültünk:

Az ellenfeleim most együtt kiáltják, hogy: „Norvég olaj?! Ugye megmondtuk! A Glück nem normális.” De nyugalom. Nem lesz nehezebb megérteni az összefüggést, mint herdálni a pénzünket.

Sokat gondolkodtam azon az elmúlt években, hogy azt a dühöt, ami kétségtelenül felgyülemlik bennem, és azt a stílust amit az eltartott kisujjúak kifogásolnak, hogyan tudnám mindenki számára megindokolni. Hogy értsék... alapvetően nem vagyok ilyen. Ennek a magatartásnak oka és célja van. Sosem hittem volna, hogy ezzel kapcsolatban a norvég olajmezők fognak a segítségemre sietni. De ne aggódjanak, megérkezik a vadászati párhuzam is.

Norvégia a hetvenes évek előtt egy alapvetően paraszti sorban élő – elsősorban halászattal foglalkozó – ország volt, amely európai viszonylatban kifejezetten szegénynek volt mondható. 1969-ben egy olajkutató társaság megtalálta az Ekofisk -olajmezőt, amelyből 1971 óta termelik ki az olajat. Ez az olajmező a tervek szerint 2050-ig ontja magából a fekete aranyat, a kiterjedése pedig a világ legnagyobb egybefüggő olajlelőhelyévé tette. Nyilván azonnal felmerült önökben, hogy ez valakik számára rendkívül nagy vagyon jelent. Így van! Ez a vagyon a norvég embereké. De nem a mostani generációé! A mindenkori norvég embereké! Ugye még nem értik? Persze, hogy nem... hisz magyarok vagyunk...

„Amikor azonban a döntés megszületett nincs helye további vitának, a végrehajtás szakasza következik.”

– írja a vadászkamara elnöke blogunk tényfeltáró cikkeire reagáló nyílt levelében.

Lássuk, hogy hogyan zajlik a testületi döntéseket követő végrehajtás Jámbor László univerzumában:

• 2016. szeptember 8-án megjelent posztunkban rámutattunk az új, elektronikus vadászjegy bevezetésének szükségességére.
• 2016. november 28-án a titkári értekezlet a hosszú távú célok között megfogalmazta azt a tervet, hogy a papír alapú vadászjegyet plasztikkártyák válthassák fel.
• 2017. március 17-én, az elnökségi ülésen: „Az „Egyéb” napirendi pontok között dr. Jámbor László arról tájékoztatott, hogy 2018-tól az OMVK lecseréli a jelenlegi vadászjegyeket plasztikkártyákra, amelyek elektronikus ügyintézést is lehetővé tesznek majd.”
• 2017. április 20-án a legfőbb döntéshozatali szerv, a küldöttközgyűlés a kiemelt célok finanszírozásával kapcsolatban elfogadta: „az ügyintézést lényegesen egyszerűbbé tévő intézkedésnek köszönhetően 2018. január 1-jétől a papír alapú vadászjegyek helyett minden vadász kártyát kaphat”.

Teltek-múltak a dolgos hétköznapok a vadászkamaránál, és alig egy negyedév múlva, 2017 júliusának végén, soproni munkahelyén négyszemközti beszélgetésen ismertettem Jámbor Lászlóval törekvéseinket.

Nos, ha még nem olvasták volna, csinálok némi reklámot ennek a nyílt levélnek, amit a vadászkamara elnöke kívánt a tagsággal megosztani. Olvastuk mi ezt már, amikor belengette az elnökségnek. Hogy miről szól a történet? Arról, hogy bár Jámbor úr a kamara léte óta a legnagyobb költségvetést felügyeli, aközben sikerült azt a bravúrt véghezvinnie, hogy 23 szavazat híján választották csak meg elnöknek. Azaz a kamara léte óta őt sikerült a legnagyobb elutasítottsággal megválasztani, vagyis ebből következően minden „együtt gondolkodás” ellenére az összes szükséges információval el vagyunk látva. És ez nem a mi „teljesítményünk”, hanem az övé. Lehet maszatolni, lózungokkal, kiáltványokkal, kinyilatkoztatásokkal dobálózni (nevetnek is rajtuk jókat). Ezektől még kínos tény, hogy ez már a második kamarai közlemény, amelyik izzadságszagúan próbálja hárítani az általunk felsorolt tényeket. Azaz hogy a kamara elnöke lelkiismeretfurdalás nélkül átlépi a küldöttközgyűlés döntéseit, haveroknak és hízelgésből szórja a kamara legmagasabb kitüntetését, állást kreál annak, akinek a főtitkári címet ígérte, de ezt az ígéretét ugyancsak nem sikerült betartani. Hűtlen kezeléssel többmilliós kárt okoz, politikai parancsokat teljesít. Minderre az áprilisi küldöttközgyűlésen ugyanazt felelte, hogy a megfelelő fórumokon válaszol, de most már e felvetésekkel „nem kíván foglalkozni”. Tehát hazudott. Stílus ide, vagy oda. Nézzük szépen sorban!

Hétvégén lesz az országos vadásznap. Összejönnek a vadászati közélet vezetői, hogy nyájasan eldiskuráljanak az elért eredményeikről, vállon veregessék, kitüntessék egymást. Tartanak maguknak egy VIP koncertet az aggteleki cseppkőbarlangban (mondjuk ez nem tartozik a kamarai tagságra, mert zártkörű), elhúzatják ott a nótájukat Mága Zoltánnal (ez még kevésbé), azután pedig egy vadásztanyán folytatják a kulturális programot. Speciel Kriston Nándor megyei kamarai elnök vadásztanyáján, de hát nyilván nincs másik a környéken. Affelől kétségünk sincs, hogy a kamarai vezetést annyira kedveli az Aggteleki Nemzeti Park, Mága Zoltán és persze Kriston elnök úr, hogy ingyen és bérmentve járul hozzá a színvonalas ünnepléshez. Az merő véletlen, hogy a kamara idei kiemelt programjaira fordított 91 millióból az elnökség (nem a küldöttközgyűlés és nem a tagság!) 4 milliót különített el a „20 éves fennállási ünnepségre”.

Kétség sem fér hozzá, hogy lesz téma: a kedves vezetők megbeszélhetik, mekkora siker, hogy már második éve sikeresen adja ki a kamara az engedélyeket (amire megyénként felvettek egy, olykor két plusz embert, és amiért nem tíz fillért kap a szervezet), hogy létrejött a vadgazdálkodási alap, amiből kiosztottak félmilliárdot (pedig amire büszkének lehet lenni, azok majd a remélt eredmények lesznek). Sőt már magában az is nagy eredmény, hogy idén is van országos vadásznap. Aki tud egyéb nagy eredményeket az elmúlt négy és fél évből, nálunk jelentkezhet! Komolyan, megírjuk! Ám addig – továbbra is szolgálva az átláthatóságot – feldobunk még pár témát, hogy ne punnyadjon be a buli Kristonéknál idő előtt. Hogy mi is történt az elmúlt években…?

„2014 után az új vezetés – én és az alelnökök – azt a célt tűzte ki maga elé az Elnökség maximális támogatása mellett, hogy a kamara működését tisztává, átláthatóvá, szabályozottá tegye.”

 

(dr. Jámbor László, az OMVK elnöke az elnökség rendkívüli ülésén,
Budapest, 2017. június 30.)

A fenti idézet azon az ülésen hangzott el, mikor Pechtol János volt főtitkár eltávolításáról is volt szó. Kíváncsian várjuk, hogy a minisztérium által pár hete indított törvényességi felügyeleti eljárás (amivel valamiért nem dicsekedett el a kamara) úgy találja-e, hogy a működés tiszta, átlátható és szabályozott? Ha felteszik azokat a kínálkozó kérdéseket, amiket mi is a régi vezetést megrengető áprilisi választások előtt, vagy az alábbiakban, akkor kötve hiszem. De ez nem a mi dolgunk.

De azért nekünk is van feladatunk. Vége a nyárnak, kinyaraltuk magunkat, ahogy a kamara is. Ők újra összeülnek majd testületi üléseket tartani, mi  pedig segítünk a kamarának, hogy minél tisztább, átláthatóbb és szabályosabb legyen a működése. Volt például egy elnökségi ülés június 29-én, amiről olvasható ugyan egy hivatalos beszámoló, de ennél azért több minden méltó a tagság figyelmére.

Lássuk, hogy miről nem olvashatnak a honlapon a kamarai tagok a június 29-i elnökségin elhangzott, érdekfeszítőbb témákból.

Amikor a vadászkamara munkáját kritizálva az innovációt hiányoljuk, vagy éppen szóvá tesszük a programok fantáziátlanságát, azt nem azért tesszük, mert valami Verne-regénybe illő fantasztikum volna a korral való haladás. Nem várunk el a kamarától olyasmit, ami meghaladja az erejét vagy képességeit, ötlettel pedig bőséggel szolgálhatunk. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, és bár biztosan volna közelebbi példa is, nézzük csak, hogy például hogyan végzi feladatait az ánglius érdekképviselet!

A BASC (British Association of Shooting and Conversation) Nagy-Britannia legnagyobb vadászati szervezete. Nem törvényi kényszer hozta létre, 1908-ban önszántából alapította Stanley Duncan. A szervezet ma kb. 150 000 vadászt tömörít. Ez ugyan nem több, mint az összes brit vadász egynegyede, de a BASC mégsem törekszik rá, hogy a vadászoknak kötelező legyen BASC-tagnak lenniük. Nem kell hosszan kutakodnunk, ha tudni szeretnénk, hogy ez a szervezet mit tett a tagjaiért, mert a honlapjukon kereken 150 tételt sorolnak föl. Nem 1908-tól, hanem az utóbbi tizenöt évből. Szemezgessünk e százötven dolog közül: