Archie egy nagyon különleges, kilencéves kisfiú. Vadászcsaládból származik, az ő álma is az volt, hogy vadászhasson. De ez nem ment olyan könnyen, mint elsőre gondolnánk.

Alig múlt másfél éves, amikor szülei, Charlie és Bianca Hare váratlanul rossz híreket kaptak. Az orvosok elmondták nekik, hogy Archie degeneratív szembetegségben szenved, ami a retina sorvadását fogja okozni. A látása hamarosan romlani is kezdett, és hat évvel később teljesen megvakult. Azt hihetnénk, hogy az apa és Archie álma, hogy egyszer majd együtt vadászhatnak, ezáltal végérvényesen csak álom maradt. Csakhogy Archie olyan bátor és eltökélt fiú volt, hogy a család sem adhatta fel.

Ahogy azt a legutóbbi posztban ígértük, némi pihenőt tartottunk, aminek most vége. Itt az ideje beszámolni az utóbbi hónapok eseményeiről. Nem szalasztanék el egyetlen lehetőséget sem, hogy a stílusomon hüledezőket kiszolgáljam, ezért úgy fogalmaznék, hogy a kamara elnöke „igényli az ostort”, legalábbis abból, hogy a tisztújítást követően provokálnak, ezt a következtetést lehet levonni.

Elbocsájtások

A tisztújító küldöttközgyűlést követően a kamara országos szervezetének munkatársai közül két embert – Bíró Gabriellát és Földvári Attilát – elbocsájtottak. Az indoklás úgy hangzott, hogy nem kívánnak Hatvanban dolgozni, Földvári Attilának pedig azt is felrótták, hogy nincs felsőfokú szakirányú végzettsége.  Nos… mindez természetesen nem ok, hanem indok, ürügy, tehát úgy is mondhatnánk, hogy a rendszer a szokásos módon működik.

Több fültanú is beszámolt arról, hogy a küldöttközgyűlést követően az egyik megyei kamarai elnök – a választási eredmények hatása alatt – azt találta mondani, hogy itt az ideje „kirúgni” a központból azt a két embert, aki „szivárogtat a Glücknek”. Igen ám, csakhogy ha nem akarnak egy munkaügyi pert, illetve nem szeretnék azt a látszatot megteremteni, hogy vakon, kezdtek őrjöngésbe, akkor bizonyítékot kellene szerezni. Nem így történt – így amennyiben az beszámolók igazak, akkor ismét elértünk egy mélypontot.

Eltelt egy hónap a kamarai tisztújítás óta. Úgy gondoltuk, az a korrekt magatartás, hogy az indulatok lecsillapodása után hagyunk időt arra, hogy Jámbor elnök úr levonhassa  a konzekvenciákat, és egy más típusú szemlélettel kezdje második elnöki ciklusát.

Nézzük, mi történt az elmúlt hónapban. Április 13-án egy komoly figyelmeztetést kapott az Elnök úr, hogy nem a megfelelő úton jár. Sportnyelven szólva az országos küldöttközgyűlés sárga lapot mutatott az Elnök úrnak. Ez a sárga lap olyan erős volt, hogy csak nagy szerencse miatt nem lett piros. Pap alelnök úrnak nem volt ilyen szerencséje, az ő teljesítménye nem érte el azt a szintet sem, hogy a küldöttek többsége újra bizalmat szavazzon neki. Az Elnök úr azóta keresi, kik szavaztak ellene. Segítünk, Elnök úr. Nézzen ki az ablakon, és látni fogja! Gyakorlatilag a fél ország ön ellen szavazott.

Ez a pénteki küldöttközgyűlés tisztújításának a tapasztalata! Rendkívül büszkék vagyunk a küldötteinkre! Jámbor László 3 érvénytelen szavazat mellett, 131 támogatást kapott, miközben ellenjelöltként Buzgó József 86 szavazatot. Buzgó úrnak ezúton is köszönjük, hogy elvállalta a jelöltséget, így ebben az összefogásban ő is jelentős szerephez jutott sportvadász alelnökként Kovács Sándort 122, Pap Gyulát 98 küldött támogatta. A hivatásos vadász alelnöki jelöltek közül Fodermayer Vilmos 125, Gál Péter 95 szavazatot tudhatott magáénak. 

Milyen következtetéseket lehet levonni?

A Nyájas Olvasó – tisztelt országos kamarai küldött – talán nem tudja, hisz nem kapott nyilvánosságot az információ: Jámbor László Pechtol János főtitkár kirúgása után bizalmi szavazást kért az elnökségtől önmagáról és az általa képviselt elképzelésekről. Az elnökség többsége pedig támogatta. Őt magát és azt a rendszert, ami szabálytalanságok tömkelegéből épül fel – erről olvashatott cikksorozatunk korábbi részeiben, de a poszt alján összefoglalva is megtalálja.

Nos, április 13-án, holnap a tisztújítás tulajdonképpen ugyanaz a bizalmi szavazás lesz, csak nagyban. Mi lesz azon a papíron, amikor a kamara elnökének támogatásáról kérdezik önöket?

 Ha a támogatásra szavaznak (azaz a jelenlegi kamarai vezetésre, Jámbor Lászlóval az élen):

Teljesen egyetértek azokkal, akik szerint nem elegendő, hogy csak a kritikát hangoztassuk. Éppen ezért a legszívesebben ezt a posztot írom, hiszen tulajdonképp csak ennek van igazi értelme.

Önök talán nem tudják, de az elmúlt kétéves ténykedésünk alatt sok mindent sikerült elérnünk. Legalábbis ahhoz képest, hogy csak egy blog vagyunk. A plasztikkártya alapú vadászjegy ügye, vagy az ifjúsági vadászat a mi nyomásunkra került bele a tavalyi kamarai tervbe, azonban – ahogy erről beszámoltunk – Jámbor elnök úrnak köszönhetően mindkettő el lett szabotálva. De ugyancsak a mi nyomásunkra kerültek ki a kamara honlapjára a megyei kamarai választások időpontjai, egyfajta felügyeletet is gyakoroltunk, amelynek ugyancsak meglett az eredménye. Sikerült elérni, hogy a küldöttek elérhetőségei többé-kevésbé kikerüljenek a honlapra, a küldöttközgyűlések meghívóit tértivevénnyel küldjék ki, és hát... amióta létezünk, sok mindent átgondolnak odaát arról, hogy mit lehet, és mit nem. Most a hadakozás szintjén emeltünk, ezért ideje, hogy a perspektívában is felzárkózzunk ehhez, és a kétségtelenül nem kicsi szánkat a „mi legyen” területén is kibontakoztassuk.

Ezt a posztot már a parlamenti választások után olvashatják. Most, hogy már semmi reális politikai haszna nem lehet annak, ha bizonyos jelenségeket kifogásolunk, talán odaát is megértik, hogy az alábbiakat nem a pártpolitikai értelemben vett ellenzékiség mondatja velünk, és nem is egy 88 éves külföldi nyugdíjas ármánykodása van a háttérben. Azt nem tudom már eldönteni, hogy felmerül-e egyáltalán valakiben odaát, hogy mindez lehetséges.

A politika és a vadászat összefonódásáról sajnos többet tudok, mint szeretnék, ami legfőképp azért jelent problémát, mert egy gyomorral sokszor még a kamarai eseményeket is nehéz megemészteni. Különösebben nem szeretnék ennek a témának a mélyére ásni, de van néhány olyan esemény, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Az első alkalommal, amikor Jámbor kamarai elnök úrral személyesen beszélni tudtam, előkerült ez a téma, és ő a tanúja, hogy – miközben a Vadászlap szerint kedélyesen mosolygok azokkal, akiket kritizálok – egyértelműen elmondtam a fájdalmam azzal kapcsolatban, hogy Jámbor úr, mint egy állami erdészet vezetője, a kesztyűs bábja lesz a politikának. Ő ezt tulajdonképp kikérte magának, és azzal érvelt, hogy vele a politika nem tud kezdeni semmit, hiszen ha nagy lesz rajta a nyomás, majd elmegy nyugdíjba. Nos, nézzük mennyire mondott igazat!

Azt hiszem, ez a poszt lesz a legtanulságosabb az összes közül, és ez fogja a legjobban leírni mindazt, ami ellen fellépünk. Fontosnak tartom leszögezni, hogy mi nem az egykori főtitkárt védjük. Egy jelenséget, eseményláncot kifogásolunk, amely az elnök jogszerűtlen lépéseinek következtében jelentős kárt okozott a kamarának.

Bizonyára Önök is tudják, hogy Pechtol Jánost tavaly június 6-án Jámbor László úr – a kamara elnöke – felmentette a főtitkári tisztségéből. A hivatalos rizsa a feladatok átstrukturálásával, az OMVV megnövekedő szerepével és a vadászati világkiállítással magyarázta a félreállítást. De íme az indoklás, amely a lemondatásról szóló rendkívüli elnökségi ülésen hangzott el június 30-án:

„...döntésem egyik és legfontosabb alapja, hogy Pechtol János és köztem ez a munkakapcsolat félresiklott, részemről a bizalmi viszony egyértelműen megromlott.”

Tette mindezt anélkül, hogy az elnökség tagjaival konzultált volna. De mint tudják, Jámbor úr a kamarát egyszemélyben irányítja, mintha a saját cége lenne, az elnökség pedig csak úgy „van”.

Titkári wellness és az elnökségi vadászat

Ha tetszik az embernek, ha nem, a vadászkamara egy cég is egyben. Mindez azt jelenti, hogy a munkavállalókat éppen olyan juttatások illetik meg, amelyek más cégeknél is járnak. Normálisan ez úgy zajlik, hogy a prémiumot előre meghatározott célok teljesítéséhez, eredményekhez kötik, illetve év végén összejön a kollektíva egy évbúcsúztató rendezvényre. A fenti helyzetet teljesen hétköznapi dolognak tartom, így eszem ágában nincs ironizálni, és minden fillérbe belekötni céltalanul, amit a tisztségviselők személyes boldogságára költünk. De!

Történt, hogy a vadászati törvény végrehajtási rendeletének módosításához a megyei titkároknak kellett javaslatokat összeállítani. Mindezt hol lehetne eredményesen végezni, ha nem egy wellness szállodában, egy kétnapos ülésen? Mert akár hiszi a Nyájas Olvasó, akár nem, így történt: húsz embernek nem egy konferenciatermet béreltek, ad absurdum nem interneten folytattak konferenciabeszélgetést (ha már eszerint írásban nem lehetett úgy begyűjteni a véleményeket, ahogy azt a sikertörténetként kommunikált Vtv.-nél mégis sikerült).

Győrffy Balázs NAK-elnök (akinek az éjjellátók térnyerését köszönhetjük), Csányi Sándor professzor (neki a tájegységi határvonalakat), Bitay Márton FM államtitkár (ő felügyelte a Vtv. és a Vhr. dicső módosítását, amiben magasról tettek a kamara véleményére, viszont bekerült pl. a tájegységi rendszer és a vadkáralap), Bajdik Péter FM-főosztályvezető (hogy, hogy nem, ma már kamarai főtitkár) és egy kakukktojás, Nagy László (exkluzív infó: a kamarai elnök vadásztársaságának gazdasági vezetője). Mi a közös bennük? Az, hogy a Vadászkamara legmagasabb kitüntetését kapták meg 2017-ben annak elnökségétől (névleg). Gyakorlatilag Jámbor László kamarai elnök egy személyben szórta az aranyat saját belátása szerint. Okés...?