Még óvodás koromban történt, hogy le kellett rajzolnunk, milyennek képzeljük a világot 2000-ben. Emlékszem a libasültet lézerkéssel szeletelő főkötős nagymamákra, levegőben suhanó Mercedesekre, a Marson sátorozó kisdobosokra és a többi, akkor lehetségesnek, de végtelenül távolinak tűnő, zsírkrétával remekbe szabott vágyálomra. A világ nem teljesen úgy alakult, ahogy reméltük, de például a mobiltelefont kisebb-nagyobb pontossággal megjósoló remekművek valósággá válására még csak az ezredfordulóig sem kellett várni.

Ugyan kártyaformátumú, internetes tagdíjfizetéssel érvényesíthető Állami Vadászjegyet akkor egy gyerek sem rajzolt, de most, 2016 végén legfőbb ideje volna elmélkednünk kissé azon, hogy unokáink fogják majd csak használni, vagy már mi is élvezhetjük az előnyeit. Ráhangolódásképpen idézzük fel, hogy egyéb okmányaink milyen átalakuláson mentek keresztül az elmúlt húsz évben, míg a vadászjegy maradt a régi:

Vadászkamarai titkár a vadászok ellen...

Írta: Káli-medence Vt. (forrás)

„A vadászati tevékenységet csak olyan személy végezhet, aki a jogszabályok által előírt és a kamara által lebonyolított, magas szintű elméleti és gyakorlati képzést eredményesen elvégezte.”

Idézet a vadászkamarai törvényt módosító, az országgyűlésnek tegnap benyújtott törvénytervezetből. Úgy tűnik, a benyújtók (Semjén és Lázár urak) sejtenek/tudnak/terveznek valamit. Valamit, ami akár jó is lehet. És hogy miért, hogyan legyen ingyenes a tanfolyam? Hogy nem nonszensz-e ez? Nem, nem az. Van rá ok is, lehetőség is, és úgy látszik, lesz forrás is. Magyarázom, és bízom benne, hogy talán szándék szintén akad, hiszen a vadászvizsga-rendelet is változik rövidesen.

"Kitüntetést visszautasítani nem lehet. Élj úgy, hogy ne kapd meg."

George Bernard Shaw

Az elmúlt években százas nagyságrendben osztottak ki különféle kitüntetéseket a kamara, a védegylet illetve a Vadászati Kulturális Egyesület (a továbbiakban VKE) képviselői. Ön fel tudna sorolni mondjuk öt olyan személyt, akikről egészen pontosan és hosszasan tudná sorolni, hogy miért is lettek gazdagabbak egy fémdarabbal? Ugye nem? Felmerül a kérdés, hogy ha valaki a megbecsülés jeléül felterjeszti a vadásztársát egy ilyen plecsnire, akkor vajon nem tiszteletlenség-e, hogy mindössze két populista mondatot tud róla méltatásként papírra vetni? Lehet persze most is azt mondani, hogy a kitüntetési rendszer méltatlansága, gagyisága is a kamara és a VKE hibája, és ez annyiban mindenképp igaz, hogy asszisztálnak a mostani helyzethez, és nem támasztanak igazi feltételeket a plecsniosztogatáshoz, de sokkal felháborítóbb mindaz, amit a felterjesztők csinálnak.

Pedig – szerintem – gátat lehet vetni ennek.

A magyar vadászati közélet egyik évtizedes sóhaja, hogy egy reménytelibb jövő érdekében a fiatalok nevelésével kellene többet foglalkoznunk. Az oktatás területén még csak-csak látszik némi pezsgés, hiszen – nem elítélendő módon, de mégis tényként megállapítva – mindez sokak számára üzlet is. Ennek következtében vannak, akik az oktatásba – ha részben önérdekből is – de mégiscsak befektetnek, és működtetik azt. A nevelés azonban egyetlen kapitalista szempont szerint sem az a tevékenység, amelyre érdemes erőforrásokat fordítani. Ennek következtében az ember bizonytalan a végkimenetelben, amikor különféle nevelési célokra próbál támogatókat gyűjteni. Ezzel együtt biztos vagyok benne, hogy vannak olyan vadászok, vagy vadászati vezetők civilben, akiknek mindez ugyanolyan fontos, mint nekünk, ezért a következő cél támogatására szeretnénk adományokat gyűjteni.

A mai világ fiataljai sajnos nagyon keveset olvasnak, hiszen az információ áramlásának sokféle egyéb módjait kínálja nekik a 21. század.

(Az alábbi sorok egy képzeletbeli elnökségi ülésen hangoztak el)

8. Oktatási stratégia. Vadászcserkész mozgalom létrehozása

A vadászok közt egyre gyakrabban lehet hallani, hogy a mai kor problémáira kizárólag az ifjúság nevelésén keresztül vezet az út. Az elmúlt időszakban a kamara nagy hangsúlyt fektetett a vadászvizsga feltételeinek módosítására, azonban megfeledkezett arról, hogy megalkosson egy olyan oktatási-nevelési programot, amely elsősorban az ifjúság számára készül. Jelenleg a 12-18éves korosztály teljesen a kamara látókörén kívül esik, ezért nincs merítési lehetőségünk a fiatal tehetségek gondozása terén. De más probléma is van.

(Az alábbi sorok egy képzeletbeli elnökségi ülésen hangoztak el)

Tisztelt vadásztársak! Az elmúlt évek tapasztalatai alapján szeretném pontokba szedve ismertetni a jövőbeni céljainkat, illetve beszámolni arról, hogy miként látom a vadászat és vadgazdálkodás aktuális problémáit. A probléma felvetéseket kivételesen most nem az új vadászati törvénnyel kapcsolatban fogalmazom meg, sokkal inkább arra az időszakra készülve, amely reményeink szerint egy komolyabb finanszírozást tesz lehetővé a kamaránk számára.

A közelmúltban alkalmam volt hosszasan beszélgetni, illetve vitatkozni az OMVK elnökével, Jámbor Lászlóval az egyik vadászati rendezvényen. Felszínes udvariasságtól mentesen, őszintén, nyílt stílusban vitáztunk, tabu témák nélkül. Annak ellenére, hogy én vagyok a fiatalabb, örülök neki, hogy az elnök úr nem vette zokon a kényesebb kérdéseimet sem, és őszinte válaszokat kaptam tőle. Sok mindenről beszélgettünk, azonban a vadkár alapról szóló vitánk az, amiről szeretnék beszámolni, mert ez az a tétel a vadászati törvényben, amely talán a legmélyebben érintheti a vadászatra jogosultak zsebét.

A kezembe került a Pest megyei Vadászkamara hírlevele. Szó szerint a kezembe került, mert – mi sem természetesebb a XXI. században – interneten nem elérhető. A Jó vadászatot! címet viselő kiadvány a kamarai hírlevelek közül üdítő kivételként hírt ad arról (az esemény után három hónappal) hogy 2016. február 25-én a Képviselői Irodaházban kerekasztal-beszélgetés zajlott civil szervezetek és a Földművelésügyi Minisztérium szakértői között, Czerny Róbert állatvédelmi szakjogász moderálása mellett. Az Istenadta nép politikai képviseletét az FM szakemberei mellett két országgyűlési képviselő jelenléte biztosította: Bárándy Gergelyé és Sallai R. Benedeké.

Az első gondolatom az volt, hogy mindössze egy mondat lesz ez a cikk. „Szombaton Győrffy Balázst a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökét – egyben parlamenti képviselőt – a vadászati törvény elfogadásában szerzett érdemeire való hivatkozással kitüntették a Magyar Vadászatért Érdeméremmel a Pápán megrendezett Veszprém megyei Vadásznapon”. Úgy gondoltam, hogy ennyi elég lesz, mert mindenki egytől egyig magától is gyanakodni fog, hogy itt valami tudatmódosító anyagot adhatnak kézről kézre a képviselőink, vagy szimplán csak mindannyian megőrültek. Végül arra jutottam, hogy mégis csak polemizálok ezen egy kicsit, és sorra veszem, hogy vajon van-e valami, amit vadászként a Győrffy úrnak köszönhetünk.